Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
140 Városok és természeti erőforrások szokatlan, keserű-sós ízű viz a csehországi fürdőhelyek gyógyvizeire emlékeztet. A terület tulajdonosa, a budai polgár Schleisz György a helybéli patikus Unger Ferenchez vitte a vizet, amelyet a következő évben már a bécsi egyetemen vizsgáltak. A kutak körül kialakított kis fürdőt Ferenc József hitveséről Erzsébet fürdőnek - az egyik kutat pedig Erzsébet-forrásnak - nevezték el, s vendégcsalogatás céljából 1854-ben 16 oldalas, német és magyar nyelvű ismertetőt jelenttettek meg róla. Az Erzsébet Sósfürdő egyediségét annak köszönhette, hogy máshol Európában a keserűvizet kizárólag ivókúrára használták, de nem fürödtek benne. A parkkal, vendéglővel, 40 vendégszobával és kápolnával kiegészített fürdő- és gyógy létesítményt 1881-ben egy csehországi ismert fürdőtulajdonos, bizonyos Mattoni Henrik vásárolta meg, majd a következő évben Ybl Miklós tervei alapján jelentősen átalakíttatta. A régi fürdőházra emelet került, a homlokzatot pedig oszlopsorral tette elegánsabbá. A fürdőzés mellett gondoltak azokra is, akik nem tudnak személyesen eljönni, ők palackozva vehették meg a vizet. Az I. világháború kitörése előtt az Erzsébet Sósfurdő Budapest egyik kedvelt, gondosan ápolt parkjáról ismert rekreációs övezete volt.27 A hajdani mocsarak területe még a század utolsó harmadában készült fővárosi térképeken is jól felismerhető. A volt mocsarakat, ahogyan már korábban is említettük, ekkor a következő dűlőnevek jelzik: Breitermorast, a Kis-mo- csár helyett pedig Morastenwiese. Az 1847-es dűlőkeresztelő idején a Breiter Morast egy jóval nagyobb terület, vagyis Őrsöd részeként szerepel.28 A jelzett térségben a keserűvizeket 1862-ben, jó három évtizeddel később fedezték fel ismét, és ekkor váltak országosan ismertté. Az anekdota szerint az egyik réttulajdonos kútásás során akadt rá a később Hunyadi Jánosról elnevezett forrásra, amely az elnevezéssel ellentétben valójában talajvíz táplálta kút. A sós-keserű vizet megmutatta Saxlehner András pesti kereskedőnek, aki rögtön felfedezte a hasonlóságot az Erzsébet fürdő vizével, és vegyelemzésnek vettette alá. Az 27 Back é. n. 3-12. p; Horusitczky 1939. 238-239. p, Kósa 1999. 58-59. p. 28 Nagy 1975. 286. p; BFL XV.ló.a 206/29. (1860), XV.ló.a 201/9. (1873) A Breiter- Morast nevet viselő dűlő a 35. szelvényen látható, alsó részén az egykori Kleiner-Morast ugyancsak rétnek kimért területével, amelynek nagyobb részét a Langer-Morasttal a 38. szelvény mutatja.
