Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
136 Városok és természeti erőforrások bújtak, ezért tiltotta a tanács a bérlőnek, hogy a munkásai elhelyezésére feltétlenül szükséges épületeken, kunyhókon kívül mások számára is építtessen, vagy akár másnak megengedje ezt. A kocsmatartás és mindenféle italmérés szigorú tiltása ugyancsak arra utal, hogy a munkások és a mocsár szegényei számára megérte adómentesen bort és sört mérni, és a kocsmákba olcsó ital reményében a postaúton utazók, de a közeli települések szegényebb lakói is bizonyára szívesen betértek. Nem kizárt, hogy a mocsárban megtelepedett szegények egy része a glaubersó illegális kitermeléséből próbált valami pénzhez jutni. Az ügyesebbek fííkaszálásra és nádvágásra szerződtek a várossal, de valójában a mocsári talaj kincsét próbálták titokban kitermelni. A Budán lakó orvosok és patikusok ugyancsak szerettek volna részt venni a glaubersó-üzletben, ezért Österreicher monopóliuma miatt tiltakoztak a Helytartótanácsnál. Attól sem riadtak vissza, hogy izraelita vallása miatt támadják Joseph Österreichert és a neki régóta kedvezményt biztosító, katolikus mivoltára olyan büszke Buda városát.19 A Nagy- és a Kis-mocsár területének vízrendezési munkálatai az 1820-as évek legelején annyira visszavetették a glaubersó iránti keresletet, hogy a csodasó jó három évtizedre feledésbe merült. A budai mocsarak felszámolása Az első gondosabban előkészített és viszonylag jól dokumentált lecsapolá- si kísérlet 1788-ra tehető, és a Nagy-mocsarat érintette, ahol a magisztrátus először egy korábbi próbálkozás eredményét, az ún. Knoll-féle árkot akarta tovább folytatni és mélyíttetni. A magisztrátus 2 öl széles és meghatározott helyeken legfeljebb 9 láb mély árok ásásával bízta meg Joseph Mändlt, aki a munka elvégzésére három hetet kapott. A megadott időkeret elég szűkös, különösen, ha figyelembe vesszük a szerződés azon kitételét, hogy puskaport csak végszükség esetén használhat, lehetőleg maradjon meg a csákánynál és a lapátnál. A Mándl-féle vízelvezetés hasznáról nem sokat tudni, de a Nagy-mocsár területének látványos csökkenése vélhetően nem magyarázható teljesen a csapadékviszonyokkal - főleg, hogy az 1810-es évek második fele csapadékban bőséges volt. Míg az 1788-as lecsapoláshoz készített térképen 205 holdnak tűntették fel a mocsár kiterjedését, addig 1819-ben ezt már csak 117 holdnak mérték, vagyis három évtized alatt a vizi világnak csaknem a fele eltűnt.20 A Nagy- és a Kis-mocsár teljes kiszárításáról és parcellázásáról - a 19 BFL IV.1002.n Nr. 13; IV.1002.uu. 47. d. Kelenföld-Galgenberger Moraste 20 A Knoll-féle levezető árok már a Nagy-mocsárról 1786 nyarán készített helyszínrajzon is látszik. A helyszínrajzon az E és az F pontok annak az újonnan ásandó csatornának a két
