Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
GÉRAELEONÓRA A BUDAI MOCSARAK ELTŰNÉSÉNEK NYOMÁBAN Tanulmányomban az egykori budai mocsarak, vízjárta területek példájával szeretném bemutatni, milyen gyökeres átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évszázadban az ember és közvetlen környezetének kapcsolata, hogyan változott a mocsár, ez a korábban sokoldalúan hasznosítható természeti képződmény értéktelen, egészségre ártalmas, felszámolandó területté. A 18. század derekán Európa nagyobb részén elfogadott mocsarakkal szembeni ellenpropagandát általában a porosz Hohenzollem Frigyes herceg, a későbbi Nagy Frigyes bámulatos teljesítményére, a hatalmas Odera menti mocsárvidék lecsapolására szokás visszavezetni. Nagy Frigyes kijelentése, miszerint „itt békében nyertem egy egész tartományt”, továbbá a sikerhez szükséges technikai- mérnöki újítások lecsapolási hullámot indítottak el Európa számos régiójában. A század második felében - a felvilágosult abszolutizmus híveinek támogatása mellett - sem mérséklődött a mocsárellenes közhangulat. Általánosan elfogadott lett az a vélekedés, hogy ezek a területek haszontalan pusztaságok, ahol az ember minduntalan mérges növényekbe, kígyókba botlik, s ahol nyomtalanul el lehet tűnni. Ráadásként azzal rémisztgették a törvénytisztelő polgárokat, hogy a mocsarakat törvényen kívüli, barbár népség lakja, hiszen ott más nem maradhatna meg. A korabeli orvostudomány a mocsárból a lakott településeket fenyegető káros miazmákkal és a maláriaszúnyogokkal érvelt a mocsarak felszámolása mellett, de demográfiai tényezők is közrejátszottak a lecsapólásokban.1 Budán a mocsarak sorsát a város terjeszkedése pecsételte meg. A budaiak a 19. század végi filoxéravészig vonakodtak beépíteni a szőlőnek alkalmas földdarabokat, ezért kénytelenek voltak a vizenyősebb, déli területek felé terjeszkedni, ha újabb szántókat vagy réteket akartak nyerni. A víztelenítési munkáknak nagy lendületet adott, hogy a Budával szomszédos ráckevei koronauradalom birtokosai, a Habsburg család tagjai a Hosszú-mocsár részleges felszámolásával új települést teremtettek, a lecsapolást szívén viselő Albert hercegről elnevezett Albertfalvát. Az újkori mocsárellenes propaganda sikerességét mi sem bizonyítja jobban Budán, mint az, hogy a kelenföldinek is nevezett mocsarak létezése mára gyakorlatilag teljesen feledésbe merült, sokszor a 1 Blackbourn 2008. 39-52. p. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv x-xi. 2015-2016. 129-143. p.
