Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya... 143 szakirodalmi megállapítások nem térnek ki arra, hogy a rendezett tanácsú mezővárosok földesúr által jelölt bíráját és a választott esküdteket az adott város lakosai közül választották meg, és az általuk hozott ítéletekben nemcsak a város lakosságának ismerete, hanem az ott élő jog tudása is megjelent.6 Azzal, hogy „becsületes törvényszék”-ként szólítják meg a bíróságot, kifejezésre jut az a meggyőződés is, hogy a mezőváros jobbágyparasztsága bízott saját bíróságában. Ugyanakkor az úriszékhez, majd pedig a sedriához való fellebbezés lehetősége a jogbiztonságot is jelentette számukra. Szentes jogszolgáltatásának külön érdekessége, hogy a mezőváros még az 1848. évi IX. te. előtt kísérletet tett arra, hogy a földesúri hatalom alól megváltsa magát. Ezért örökváltsági szerződést kötött a Károlyiakkal, amelynek egyik pontjaként, a megváltási összeg egészének megfizetése előtt, a földesúri joghatóságot, azaz az úriszék tartásának kötelezettségét átadták a mezővárosnak. Azért tehették ezt, mivel Szentes már a 18. században megszerezte a mezővárosi bírói fórumot, így 1838-tól ennek hatáskörét bővítették ki azért, hogy minden olyan ügyben eljárhassanak, amelyekben az úriszék eljárhatott. Miután a mezővárosok tanácsának és bíróságának egyik legfontosabb hatásköre a magánjogi ügyeken belül az öröklési jogi kérdések tisztázása volt, arra a fentebb feltett kérdésre, hogy a száraz jogi formák mögött megtalálható-e az erkölcs és az igazság összhangja, az öröklési jog köréből hozok példát.7 A magyar szokásjog szabályai szerint, ahogy azt Werbőczy is rögzítette Hármaskönyvében, az özvegy asszonyokat megillette az a jog, hogy amíg férjük nevét viselték, benne maradhattak elhunyt férjük vagyonában. Ezt nevezte a községi igazságszolgáltatási rendszer kérdéseit is. [...] A rendezett ítélőtanácsot tartó községek már képesek voltak arra, hogy önálló igazgatási és bírósági szervezetet tartsanak fenn, kisebb polgári perekben maguk bíráskodhassanak. Ebbe a körbe tartoztak az előző korszakban mezővárosi jogállást nyert települések [...]. Az 1836:9. te. rendelkezett a községek belső igazgatásáról és ítélkezési fórumairól. A községi bírákat a foldesúr által megnevezett három jelöltből a lakosok választották, bírótársait, az esküdteket egy évi időtartamra szabadon választották. A törvény szerint a községek jegyzőt is szerződtethettek.” STIPTA 1997. 6 CSML Szentes V.102.a/2 Szentesi tanácsülési jegyzőkönyv 1774. szeptember 2; vö. „A foldesúr érdekképviseleti szervei, a gazdasági apparátus és az úriszék, valamint a mezővárosi tanácsok között kialakult sajátos munkamegosztás alapján érthető, hogy a földesurak számára nem lehetett közömbös a jobbágytisztviselők személye. Ez az érdek hívta életre a foldesúr egyik legfontosabb privilégiumát, a bírójelölési jogot. A Károlyiak is éltek vele, ezt bizonyítja Szentes egyik tanácsülési jegyzőkönyve.” KOVÁCS 1977. 52. p. 7 A korábbiakban az erkölcs, az igazság és a jog hármasságáról más tanulmányaimban már szóltam. HOMOKI-NAGY 2006. 481M92. p.
