Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
238 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben elfogadott büntetőnovella hatására jóval nagyobb szerepet kapott a szociálpolitikában, például a gyermekvédelem terén.36 Egy másik fontos különbség az amerikai nagyvárosok, illetve Budapest rendőrségi működésében, hogy míg Amerikában a rendőrségi tevékenység hangsúlya az 1890-es években az úgynevezett „veszélyes osztályok” (dangerous classes) megfigyeléséről inkább a bűnözéskontrollra (crime control) tevődött át,37 addig a modem nagyvárossá viszonylag későn váló Budapesten a rendőrség térbeli jelenléte a „veszélyes osztályok” ellenőrzése helyett már a kezdetektől inkább civilizatórikus funkciókat töltött be. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a 19-20. század fordulójának Budapestjén igen erős civilizációs kényszer - vagy ahogy Gyáni Gábor fogalmazott, kényszer-akkulturáció38 - érvényesült, amellyel a hatalom igyekezett a városlakók hétköznapi életét bizonyos normatív keretek között tartani, korszakunkban azonban ez a fajta civilizációs folyamat még igencsak lezáratlannak tűnik. Vázsonyi Vilmos találóan fogalmazta ezt meg egy a közlekedés problémáival foglalkozó értekezleten, őt idézi Szécsényi Mihály villamosbalesetekkel foglalkozó tanulmányában: „A mi közönségünk nem német vagy porosz közönség, hanem egy alakuló, fejlődő városnak a közönsége, amely még itt össze nem szokott, mert Budapest lakossága még azt a stabilitást is nélkülözi, amely mellett a rend és a szokások kifejlődnek. Ilyen lakosság mellett, amely teljesen összefügg a főváros fejlődésével, intézkedésekkel kell nevelni, amíg maga önkormányzatánál fogva nem fog magára vigyázni.”39 Úgy tűnik, hogy a közönségnek ez a fajta „csodálatos önkormányzata” - ahogy Vázsonyi nevezte - a századfordulóig nem csupán a tömegközlekedés, de a köztér használatának területén sem alakult még ki. Vagy akár fogalmazhatnánk az angol történész, John Carter Wood civilizáció folyamatával kapcsolatos gondolataival is, miszerint a 19. század végi Budapest lakossága még egyfajta átmeneti civilizációs állapotban tartott, s nem zámlt le az ön-bíráskodást (self-policing) az ön-fegyelmezéssel (policing of the self) felváltó folyamat.40 36 Bővebben lásd PERÉNYI 2012. 86-97. p. 37 MONKKONEN 2004. 147. p. 38 GYÁNI 1999. 41-43. p. 39 Szécsényi 2011. 278. p. 40 WOOD 2003. 113. p.
