Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
78 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben A fejedelmi biztosok 1672. december 10-én érkeztek a városba és 13-án a kibékítettnek hitt felekkel elfogadtattak egy 16 pontból álló végzést, amely évtizedeken át hatályos jogszabálynak bizonyult.7 Úgy tűnik, hogy a város-nemesítésének kérdése csak a konfliktust kiváltó ok volt, hiszen annak gyökerei sokkal mélyebbre nyúltak. A tényleges okokra a pontokba szedett végzésekből következtethetünk, hiszen azok lényegében a viszály csíráit szándékoztak kiirtani. Az a kitétel, amely előírja a bíró és a polgárok minden karácsonykor való búcsúzását, „hogy ne láttassanak a város nyakán azoknak kedve ellen uralkodni”, ennek a gyakorlatnak be nem tartásával, vagyis hatalommal való visszaéléssel magyarázható. Az adózás kérdése több tekintetben is konfliktusforrás volt, mivel a városvezetés nemcsak az adómentesek tekintetében járt el önkényesen, hanem az adó kivetése és beszedése terén is. Ezt magyarázza az a tény, hogy a hozott intézkedések több pontban is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Mindenekelőtt leszűkítik az adómentesek számát, hiszen az elégedetlenkedés egyik fő oka a kivételezettek magas száma volt. Adómentes csak a bíró, a hat polgár és a jegyző maradt, valamint egypár „bíróság viselt már megöregedett érdemes személyek”. Az adó kivetésére és beszedésére, bizonyos városi jövedelmek (malom, harangozás és egyebek) kezelésére vonatkozó szigorító előírások, amelyek kötelezővé teszik az év végi elszámolást a bíró, a tanács és az újonnan létrehozott 40 tagú esküdtek testületének közös összejövetelén, jelzi, hogy a konfliktus részben innen származik. Mégpedig abból, hogy az adó és a jövedelmek kezelésével megbízott polgárok túlkapásokra ragadtatták magukat. A rendelkezés a zsoldosállítást is szabályozza. Szükség esetén a város köteles volt katonákat küldeni a hadi táborba, mégpedig kapuszámnak nevezett adókulcs után, vagyis 31-et. Ezen kívül előírt számú szekeret és fuvarost kiállítani a hadsereg számára. Katonának zsoldosokat szerződtettek. E téren is visz- szaélések történtek, mégpedig a lakosokra kivetett zsoldospénz és egyéb költségek leosztását illetően, mivel egyesek kedvezményben részesültek, másokat pedig túlságosan megterheltek. A városvezetés a postálkodás terén is önkényeskedett, amikor bizonyos személyeket mentesített e kötelezettség alól. Az új szabályozás a postálkodás alóli mentességet csak az adó alól kivett szűk elöljáróságra korlátozta. A lakosság elégedetlenségének másik forrása a határhasználat terén elterjedt visszaélések sora, elsősorban a tisztviselők számára elkülönített földek nagysága és milyensége, illetve az évenkénti felosztások során megnyilvánuló pre7 SzOkl IV. 311-315. p. Újraközölve: PÁL-ANTAL 2006. 72-75. p. Ezen kérdésről lásd még: Sebestyén 1994. 21-35. p.