Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
54 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben 1467-ben.134 Egy váradi lakos, Földes János érdekében 1406-ban egyenesen Zsigmond lép fel, és levelében sürgeti a fehérvári tanácsot, hogy tetemes, 63 forintnyi kintlévőségét feltétlenül adják meg.135 Csetneki Miklós 1412-ben 6 forinttal tartozott egy jolsvai kovácsnak (valamilyen kovácsmunka állhat a háttérben, itt sem valószínű, hogy egyszerű hitelezésről volt szó), és kötelezte magát annak megfizetésére. Ha nem teljesítené, akkor pedig a nádori bírságszedők birtokain szedhetik majd be a tartozást.136 A kezesség széles körben elterjedt megoldás volt az áruhitellel folyó kereskedelemben. Ha az átadott áruk ellenértékének kifizetése miatt az eladónak kétségei támadtak, a vásárló igyekezett egy olyan elismert személyt találni, aki garanciát vállalt a pénz megfizetésére. A kolozsmonostori konvent 1439. évi oklevele egy ilyen ügyről számol be: Concordinus Miklós váradi polgárnak bizonyos árucikkekért összesen 106 forinttal tartozott egy kolozsvári polgárnő. Az árukért az azóta elhunyt Veres (rufűs) Tamás kolozsvári polgár vállalt kezességet 72 forint értékig, amiből 40, később pedig további 12 forintot meg is fizetett. A váradi polgár kéri a kolozsvári tanácsot, hogy a maradékot is hajtsák be az örökösöktől.137 Nem ismerjük sajnos, hogy mi állhat a háttérben, de a varannóiak 1494-ben a Gelniczer Mihály heringtonnáin lévő kereskedelmi jelet küldik Bártfára, valószínűleg egy kereskedelmi ellentét vagy minőségi kifogás tisztázása érdekében.138 Kereskedelmi jelei (nyilván minőségjelzési célból) nemcsak egyes mezővárosi kereskedőknek, hanem egész mezővárosoknak is lehettek. A rusztiak például boraikat csak „R” betűvel megjelölt hordókban árulhatták Mária királyné 1524. évi rendelkezése alapján.139 A felsorolt adatok alapján egyértelműen láthattuk, hogy a kereskedelem következtében fennálló tartozás rendezése érdekében a legtöbbször a helyi magisztrátus intézkedett. Hogy ez kötelező jellegű volt-e, azt sajnos nem tudjuk megmondani, de például Csepregen, a helyi consuetudo szerint a hitelezőnek egyértelműen a tanács előtt kellett bizonyítania követelését.140 A kereskedelemnek nem csupán jogi, hanem morális jellegű normarendszere is volt. A korábban már említett, a lefoglalózott bor elszállításával kapcsolatos ügy is utalt már erre. Ezt mutatja egy 1448. évi adatunk is, amely szerint egy 134 DF 214420, DF 214406. 135 ZSO II. 4484. sz. 136 ZSO III. 2047. sz. 137 JAKÓ 1990.1. 152. sz. 138 DF 215944. 139 BÁCSKAI 1964. 11. p. 140 BÁCSKAI 1964. 30. p.
