Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
48 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben és általában a húspiac működésének alapvető elveit. Az előírás szerint minden vasárnap nyitva kellett lennie egy mészárszéknek, a dékánok pedig ellenőrizték az árult húsok minőségét, és elkobozták a nem megfelelőt. A nem rimaszombati mészárosok továbbra sem árulhattak bárhol a városban. Érdekes, hogy azok, akik malacot neveltek saját házuknál, a disznóhúst szabadon eladhatták.101 A miskolci mészárosok 1508. évi céhlevele csak olyan mészárosnak engedte meg a vágást, aki saját kezűleg el tudta végezni a munkát, és egyetlen mészáros sem vághatott több marhát, mint a többiek.102 Minőségvédelmi rendelkezés volt a szatmári magisztrátus 1619. évi statútuma, amely előírta, hogy marhát az esti órákban kell levágni és reggel lehet árulni.103 Nyilvánvalóan itt a hús hűtésével, frissen tartásával kapcsolatos problémákat kívánták orvosolni. 1607-ben Szatmáron előírták, hogy a hentesek egész héten vághatják állataikat és árulhatják termékeiket (tehénhúst, disznóhúst, juhot, kecskét, illetve faggyút, kolbászt, hurkát, hájat, bőrt), de meghatározott árakon. A következő évben a hentesek és mészárosok közötti viszály miatt kimondták, hogy a mészárosok privilégiuma mindenki számára egyaránt érvényes.104 1591-ben Debrecenben a tanács előírta, hogy a hentesek és a mészárosok a húst ugyanazon az áron, fontonként egy dénárért árulhatják, a faggyút pedig mázsánként 4 forintért lehet eladni.105 1619-ben Szatmáron még ennél is részletesebben szabályozták a hússal kapcsolatos kereskedelmi ügyeket: a szatmári marhák eladását megtiltották, azokat csak a városban lehetett levágni.106 Szombathelyen 1608-ban az idegen mészárosok kereskedelmi tevékenységét tiltották meg, 1613-ban pedig meghatározták, hogy a húsfélék egy-egy fontját milyen áron szabad árusítani: a borjúhúst és marhahúst 3 dénárért, a kocsonyát egy dénárért, de rendelkeztek a pacal áráról is. A húst Szatmárhoz hasonlóan esti vágás után, reggel lehetett csak árusítani, hogy az megfelelően „meghidegedjék”. Aki meleg húst árult, 4 forint bírságot fizetett. Az állatot vágás előtt a régi szokás szerint a mészárszék előtti fához kellett kikötni, hogy meg lehessen tekinteni. Húsból csak szépet volt szabad árulni, és két mészárszéken kellett folyamatosan vágni, hogy mindig elegendő mennyiség legyen belőle a piacon.107 101 DF 286196. KOLLMANN 2001. 137. p. 102 DL 39386. „Inprimis, ut unus magistrorum carnificum in temporibus ad macellandum deputatis plusquam alius macellare non audeat, deinde ut carnifex artem macellandi propriis manibus exercere ignorans macellum tenere non possit.” 103 KOLOSVÁRY—ÓVÁRY 1885-1904. III. 581, V/2. 162. p. 104 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 577-578, 580. p. 105 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 570. p. 106 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 581. p. 107 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. V/2. 117, 135-136. p.
