Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)

Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben

Gulyás László Szabolcs: írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi... 35

Az ilyen közbűntettnek számító ügyek utolsó csoportjába a kereskedők elfogása, illetve kifosztása tartozott. 1415-ben a tornai János institort a ruda- bányai vásáron fogták el és tartották fogságban, valamint az ámít is elvették. Zsigmond az ügyben vizsgálatot rendelt el.31 1416-ban a nagymihályi vásárról hazafelé tartó két jobbágyot bántalmazták súlyosan és fosztották ki őket, 20 forintjukat elvéve.32

Országos ügynek minősült a lerakati joggal kapcsolatos rendelkezések megsértése is.33 A kereskedők viselkedése sem volt mindig megfelelő. Borsod megye 1503. évi oklevele alapján az utazók és a helyiek is nagy károkat okoztak Csabai Horvát Gergelynek, mivel rendszeresen átjártak csabai vetésein, amit az érintett tilalmazott is a megye színe előtt.34 Ilyen esetekben valószínűleg szintén nem a helyi, mezővárosi hatóságok jártak el a megoldás érdekében.

Egészen más a helyzet a kereskedelem lokális, a mezőváros területén érvényesített szabályaival. Ezek sokszor csak a helyi szokásjogban foglaltattak benne, így a középkor folyamán írásos említés ritkán esik róluk. Fontos megjegyezni, hogy a királyi oklevelekben szereplő rendelkezések szinte sohasem határozzák meg részletesen az árucsere lefolyásának körülményeit és az azzal kapcsolatos szabályokat, ehelyett csupán irányelveket adtak, a kereskedelem tágabb kereteit teremtették meg. Ha egy királyi oklevél - legjellemzőbb módon városprivilégium - mégis beszél ilyenekről, akkor egyértelműnek látszik, hogy a kiváltságot kérvényező közösség kérésére került be az oklevélszövegbe és a helyi szokásjogot tükrözi. A királyi hatalom számára ugyanis nyilvánvalóan nem lehettek ismeretesek a kereskedelem helyben elterjedt alapvető szabályai, azokat csak a helyiektől ismerhette meg a kiváltságlevél kibocsátója. A királyi hatalom, valamint a földesúr a kereskedelem mellett a kocsmáltatás ügyébe avatkozik be gyakran, engedélyezi, tiltja, átadja, illetve megosztja az ezzel kapcsolatos jogot és bevételt.

A kereskedelem menetét, az adásvétel módját a helyi jobbágyi és polgári közösségekben tehát általában a lokális consuetudo (szokásjog) szabályozta. Ebbe a legtöbb esetben nemhogy az uralkodó, de még a földesúr sem avatkozott bele, hiszen számára csak a kereskedelem zavartalansága volt a lényeges.

31 ZSOV. 808.

32 ZSO V. 2355. sz.

33 FÜGEDI 1981.256-257. p. A kérdést újabban kimerítően tárgyalta WEISZ 2012. 48-119. p. A lőcseiek ilyen jogát sértette meg például Késmárk és Igló, amikor ők is hasonló igénnyel léptek fel a kereskedőkkel szemben. Zsigmond 1434-ben tiltotta ezt. DL 24798.

34 DL 84020. A megye kiküldöttei „ad facies quarumdam terrarum sive segetum ipsius exponentis accessissent, ibidem dampna quamplurima per diversos viatores, incolas etiam eiusdem possessionis Chaba irrigasse (!) conspexissent propriis etiam ipsorum oculis vidissent”.