Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
30 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben egyeztetést, sokszor levelezést követően. Ennek természetesen szintén meg voltak a sajátos gazdasági és etikai normái, amelyeket alapvetően az országos és a helyi szokásjog írt elő. A kereskedelmet legfelsőbb szinten a királyi kiváltságlevelek és dekrétumok szabályozták. A vásárok engedélyezése alapvető uralkodói felségjog volt, még ha közülük több is, leginkább a korai vásárok, egyértelműen spontán módon, mindenféle kiváltságlevél nélkül alakultak ki és működtek már az Árpádkortól fogva. Olykor ezeket utólag engedélyezték.4 A vásárlétesítések során a király minden esetben állást foglalt a jogi keretül szolgáló legalapvetőbb kérdésekben. Ilyen volt például, hogy a kereskedők a vásár időpontjától és típusától függően meghatározott ideig érvényes szabad utat és királyi védelmet kaptak, azaz megtámadásuk vagy kereskedelmi tevékenységük korlátozása szigorú szankciókat vont maga után.5 A vásári vámszedést szintén a király szabályozta. Az oklevelek sokszor azt is kimondták, hogy az új vásárt csak a környékbeli vásárok sérelme nélkül lehet létesíteni, a szomszédos vásárokon élőszóval is ki kell hirdetni, az első vásárt pedig a rendelkezést követő egy éven belül meg kellett tartani, hogy a jog valóban életbe léphessen.6 Példaképpen említsük meg az 1428. évi boldogasszonyfalvi vásárprivilégiumot, amelyben mind a kereskedők szabad mozgása, mind a más vásárok sérelmére és a kihirdetésre vonatkozó rendelkezés teljes egészében szerepelt.7 4 WEISZ 2012. 11-12. p. 5 Megfelelő példa a kereskedők védelmére az 1486. évi királyi oklevélben szereplő Bihar megyei keresztesi heti és éves vásárt engedélyező kiváltságlevél. DL 36635.: „per nos in dicto oppido Kereztes modo premisso perpetue celebrari commissas et concessas — omnibus mercantiis rebusque et bonis vestris secure, libere et sine omni pavore et formidine, rerum et bonorum ac personarum vestrarum veniatis, properetis et accedatis peractisque inibi cunctis negotiationibus vestris ad propria, vel alia qua malueritis loca redeatis salvis semper rebus et bonis vestris atque personis sub nostra protectione et tutela speciali” stb. 6 FÜGED11981.247. p., WEISZ 2012. 13. p. Lásd erre például 1. Lajos 1377. évi simontomyai vásárkiváltságát, vagy Zsigmond 1417. évi csetneki kiváltságát, amelyben május 3-ára, szeptember 14-ére és október 21-éré is éves vásár tartását engedélyezte a kereskedők számára szabad jövés-menést biztosítva és elrendelve a vásárok kihirdetését is. DL 6413. és ZSO VI. 735. sz. Ugyanabban az évben Dobsinán évi és hetivásár tartását engedélyezi, hasonló feltételek mellett. ZSO VI. 833. sz. 1418-ban Naményben engedélyez éves vásárt, amit Bereg megye vásárain is ki kell kiáltani. ZSO VI. 2058. sz. 1419-ben Szene kap vásárkiváltságot, amelyben szintén szerepelnek az említett feltételek. CDH X/6. 216-218. p. stb. 7 CDH X/6. 930-931. p. „Item omni anno in festo beati Georgii Martyris semel et in festo beati Demetrii Martyris alia vice, nundinas liberas, seu fora annualia sub libertate civitatum seu oppidorum nostrorum, perpetuo in eadem celebranda duximus gratiose concedenda, imo concedimus praesentium per vigorem, sine tamen praeiudicio fororum et nundinarum comprovincialium aliarum. Quocirca vos universos et singulos mercatores ac forenses, et alterius cuiusvis status et conditionis homines, cum quibuscunque mercibus et rebus
