Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Melega Miklós: "A város én vagyok" - Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései
200 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben sérletet tenni a személyiségfejlődést sok tekintetben determináló családi háttér rekonstrukciójára. A kérdéskör vizsgálata nélkül ugyanis nehezen lennének felismerhetők az Éhen Gyula cselekedetei mögött meghúzódó mozgatórugók, kimutathatók azok a normák, amelyek közéleti pályafutása során meghatározták bizonyos élethelyzetekben tanúsított viselkedését. A veleszületett vérmérsékleti adottságok mellett értelemszerűen a szocializációs közegben uralkodó értékrend, a gyermekkorában elsajátított szabályok, minták határozták meg későbbi magatartását, konfliktuskezelési stratégiáit. Elsőként a család beágyazottságát, vagyis azt a társadalmi közeget célszerű szemügyre venni, ahonnan Éhen Gyula érkezett. Bár a szakirodalom - 19. századi adatokat forráskritika nélkül alapul véve - az utóbbi évekig evidenciaként kezelte azt a megállapítást, hogy az Éhen család régi nemesi família volt,2 az újabb kutatások rácáfoltak erre a vélekedésre, módosítva a korábban kialakult képet. A feltárt anyakönyvi adatok egyértelműen azt támasztják alá, hogy tipikus honorácior családról beszélhetünk. A családfők a nem nemesi származású értelmiségiek közé tartoztak, miközben a nemesi vérvonal kizárólag női ágon jelent meg. Ez utóbbi tény ugyanakkor - nyilvánvaló presztízsszempontok miatt - a családban kiemelt figyelmet kapott. Erről árulkodik Éhen Gyula nagyapjának névhasználata is, aki még felesége nemesi családnevét is felvette, és az előkelő származásra utaló Éhen „Falusy” János alak használatával igyekezett önmaga, illetve családja megbecsültségét növelni. Fia, a „nemzetes” címmel tisztelt Éhen Károly édesanyja révén már született agilisnek számított, s nem lehet véletlen, hogy ő is nemes feleséget választott magának. Házasságukból született aztán Éhen Gyula, akinek ereiben - az előbbiekben elmondottakból következően - kék vér is csörgedezett.3 Az Éhen család történetét szemügyre véve egy több generáción keresztül kimutatható házasodási stratégia körvonalai rajzolódnak ki. Feltételezhető, hogy a családfők tudatosan választottak maguknak nemesi származású feleséget, illetve a párválasztás alkalmával fontos szempontként mérlegelték a rangemelkedés, társadalmi mobilitás lehetőségét. Miután Éhen Gyula egy ilyen hagyományokat ápoló családból érkezett, joggal vélelmezhető, hogy maga is büszke volt nemesi felmenőire, bár erre vonatkozóan csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre. Néhány megnyilvánulásából mégis arra következtethetünk, hogy az „úri” származás meghatározó módon táplálta nagyfokú öntudatát, segítette közéleti érvényesülését, és az adott társadalmi viszonyok között kihasználta az ebből fakadó előnyöket. Bizonyosra vehető, hogy az Éhen család nemesi eredetéről szóló legenda ápolásában és 2 BALOGH 1894. 51. p; KEMPELEN 1932. 313. p; BAUER 1934. 20. p; GYÁNI 2004. 33. p. 3 MELEGA 2010b. 378-380. p.
