Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fábián Borbála: A közvilágítási norma: az utcavilágítás mint társadalmi elvárás a 19. századi magyarországi városokban
180 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben vállalkozott vagy házilag kezelte. Budapesten a 20. század elején is megmaradt a városegyesítés előtt kialakult gyakorlat, hogy a balparton (Budán) a petróleum közvilágítás házi kezelésben volt, a jobbparton bérletben. A 19. század közepén mind több város tért át a bérbeadásra, amit az állami szervek is szorgalmaztak, mert így tervezhetőbbé vált a városok költségvetése. Győr a korábbi évek rossz tapasztalata miatt ragaszkodott ahhoz, hogy házilag kezelje a közvilágítást. A helytartótanács ezért utasította a város vezetőit, hogy „azon esetre, ha az ebbéli összes költségek egybevetésénél a bérbeadás utjáni kezelés előnyösebbnek mutatkoznék, ez utóbbi módozatot életbe léptetni ne késedel- meskedjék, megjegyeztetve, hogy a város közönsége által fölhozott azon ellenvetés, miszerint a bérbeadásnál az illető vállalkozók által a világosítás rosszúl eszközöltetett, mi figyelmet sem érdemel, miután lehető visszaélések megtorlásáról a szerződési föltételek megállapításánál kellően gondoskodni lehet”.29 „Kalendáriumi világítás” - világítási naptárak Az első kivilágított magyar városokban, Nyugat-Európa városaihoz hasonlóan, a holdvilágos estéken nem gyújtották meg a lámpákat: ezt nevezték kalendáriumi világításnak. Pesten 1830 körül a lámpák ,,a’ nap alkonyodásátúl fogva virattig” égtek, a téli hónapok - októbertől március végéig - kivételével a holdtölte előtt öt nappal, holdtöltekor és a holdtölte utáni napon nem kellett meggyújtani a lámpákat.30 Baján az 1847. évi szerződés szerint havonta 8 napon nem kellett meggyújtani a lámpákat.31 Ez a legtöbb magyar városban a 19. század második felében is általános gyakorlat volt. Télen 5-6, nyáron pedig 9-10 óra között kellett meggyújtani a bajai utcai lámpákat, amelyeknek besö- tétedéstől világos hajnalig kellett égniük. A lámpák eloltása nem mindig volt a lámpagyújtó feladata, hiszen ha annyi olajat töltött a lámpákba, amennyi hajnalig elég volt, akkor a világítóanyag fogytával maguktól is elaludtak. A szerződést egy évre kötötték, januártól a következő év januárjáig. Ez megváltozott 29 MNLOLK150 8809/1863. 30 PATACSICH 1831. 6. p. 31 Ez a norma a későbbiekben is megmaradt, például 1855-ben: „A gyujtásza átallanyosságban megszabatott határ idő folyó évi October hó lótol egész 1856dik évi April hó 14ig bézárólag lévén meg szabva, itt kivétel alá esik hold tőlte élőt ött, hold tölte estveje és utánna két éj ősz nyoltz nap mellyeken a lámpák meg gyujtatni nem fognak, egyéb iránt October holnapban 8 — novemberben 22 - Decemberben 23 - Januárban 23 - februárban 21 - martiusban 23 - és áprilisban 14, éj lévén a kivilágításra megszabva, öszvesen 134 éjszakán keresztül minden esetre, ezeken kívül pedig ha időközt kellene szinte köteles a válalkozó a kivilágítást rendesen eszközölni”. MNL BKML IV. 1105. b. 491/1855.
