Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gönczi Katalin: A városi béke és a tulajdonvédelem a középkori budai jogrendszerben
Gönczi Katalin: A városi béke és a tulajdonvédelem a középkori budai... 17 IV. Vagyon elleni bűncselekmények A béke megőrzése a városban a vagyon és az élet védelmét jelentette. A Budai Jogkönyv büntetőjogi normarendszere a polgárcsaládok, kereskedők, iparosok vagyonának fokozott védelmére irányul. A vagyon védelme a lopás szankcionálásában is megmutatkozik.71 A Budai Jogkönyvben egy helyen s pontos rendszerben jelennek meg a vagyon elleni bűncselekmények:72 a szerző az elidegenített vagyontárgy értéke alapján különbözteti meg a tolvajlás három fajtáját.73 Az elidegenített vagyontárgy értékétől függött az eljárás során letett tisztítóeskü típusa és a büntetés neme is. értékhatár tisztítóeskü büntetés Budai Jogkönyv 262: kis értékű lopás egy negyednél kevesebb egyedül eskessék meg a pellengérnél vesszőzzék vagy korbácsolják meg Budai Jogkönyv 264: nagyobb értékű lopás egy negyed és egy márka között harmadmagával halálbüntetés, a bitófának adósa Budai Jogkönyv 265 egy márka felett hetedmagával halálbüntetés, bitófa A két, illetve hat eskütárssal letett tisztítóeskü az eljárás formakötöttségére utal, ugyanakkor a bizonyítási eszközök sorában a városi jog nóvumaként jelentkezett. A tisztítóeskü mind fogalmilag, mint tartalmát tekintve párhuzamba állítható a selmeci városjog, illetve a magdeburgi jog hasonló jogintézményével. A tisztítóeskü elvétése esetén a megszégyenítő büntetés (pellengér, vesz- szőzés) az elrettentés eszközéül szolgált. A Budai Jogkönyv nagyobb értékű tolvajlás esetén halálbüntetést helyezett kilátásba. Selmecbányán, amint arra Csukovits Enikő a városi jogkönyv alapján rámutatott, több esetben halállal büntették a tolvajt.74 71 RELKOVIC 1905. 221-222. p. 72 Ofner Stadtrecht. 262, 264, 265. 73 „Jch tail Dye Sachen der dyephait ynn drey tail“ Ofner Stadtrecht 262. 74 CSUKOVITS 2005. 217. p.
