Á. Varga László (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 3. Ferencváros - Levéltári dokumentáció 10. - Topográfiai mutatók 4. (Budapest, 2000)
Bevezetés
Bevezetés A XVIII. század első felében Pest környékére a mocsarak, pusztaságok jellemzők. Buda visszavívása után a várost a talpra állásban, gyorsabb fejlődésében központi fekvése, kedvező földrajzi viszonyai; a Duna és a fő közlekedési utak átmenő forgalma segítették.1 „Pesti külváros alapításának tervéről az első adatunk 1699-ből való, amikor is a városi tanács előtt megjelent néhány polgár és lakó (Bürger... wie auch Inwohner), s közölték azt a szándékukat, hogy külvárost (Vorstatt) akarnak alapítani. A városi tanács az udvari kamara által 1696-ban a városnak átengedett területen, a várostól negyedórányira lévő puszta falaknál (bey ... öden gemäuer) jelölt ki helyet a településre, felosztván a már itt lévő majorságok területét. Gárdonyi Albert szerint a mai Boráros tér helyén a XVIII. század folyamán még látható s helymegjelölésre igen sokszor idézett puszta templom, Szentfalva község elpusztult templomának környékén kell keresnünk ennek a külváros alapítási kísérletnek a helyét. Kísérletnek nevezzük, mert megvalósulásáról nem tudunk, s nemhogy nyoma nem maradt, de hosszú évtizedekig nem találunk a város falain kívül új települést sem.”2 Pest fejlődését a Rákóczi-szabadságharc, a pestis, az 1712. évi árvíz visszavetette, és csak az 1730-as években vett nagyobb lendületet.3 „Meg kell jegyeznünk, hogy az »oede Kirche« 1786-ban még a mai Ferencváros hatáijelzéséül szolgált, mert az 1786 szeptember 13-iki tanácsülési jegyzőkönyv tanúsága szerint akkor tárgyalták a pesti plébániák új területi beosztását, amely alkalommal a ferencvárosi polgárok, illetőleg a jegyzőkönyv szavai szerint »a Kecskeméti-kapu és a pusztatemplom között lakó polgárok« önálló plébánia felállítását kérték azon indoklással, hogy a belvárosi plébániától messze esnek (...) Ez a helymeghatározási mód arról tesz tanúságot, hogy később Ferencvárosnak nevezett külváros területe ebben az időpontban csupán a mai Boráros-térig volt beépítve.”4 A II. József-kori telekkönyv mutatójából tudjuk, hogy ebben az időszakban már a Ferencváros területén is állt néhány ház, de sajnos ez a telekkönyv elveszett.5 A külterületek közül hiába történt az első külváros alapítási kísérlet a mai Ferencvárosban, végül is utolsónak indult meg ennek a területnek a beépülése. Egy 1806-os statisztika szerint a Ferencváros lakóinak száma még csak 1864 fő, a Józsefvárosban ugyanekkor 6960 fő él, a legnagyobb területű külvárosban, a mai Teréz- és Erzsébetvárost magában foglaló Terézvárosban pedig 10.582 lakos található.6 A városrész fejlődését hátráltatták a XVIII. század végi nagy árvizek (1795, 1799), amikor a soroksári vámvonal melletti területek igen komoly veszélybe kerültek. A Soroksári út és az Üllői út Magyarország keleti és déli részei felé biztosította az összeköttetést, ezért fontos feladat volt megfelelő kiépítésük és karbantartásuk, ami az 1800-as évek első évtizedében történt meg.7 1 Pásztor Mihály: Buda és Pest a törökuralom után. Bp. 1935. /Statisztikai Közlemények 73. köt. 1. sz./ 48. old. 2 Nagy Lajos: A Terézváros kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából. XI. Bp. 1956. 97. old. 3 Nagy Lajos: i. m. 98-100. old. 4 Gárdonyi Albert: A ferencvárosi pusztatemplom. Tanulmányok Budapest Múltjából. I. Bp. 1932. 57. old. j Nagy Lajos: Pest város XVII. század végi topográfiájának forrásai. Tanulmányok Budapest Múltjából. XIV. Bp. 1961. 170. old. 6 Nagy Lajos: A Terézváros kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából. XI. Bp. 1956. 118. old. 7 Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából. XIV. Bp. 1961. 5
