Ságvári Ágnes (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 2/1. Terézváros - Levéltári dokumentáció 7. - Topográfiai mutatók 3. (Budapest, 1982)
Terézváros (bevezető)
sitett főváros közigazgatási felosztásánál a városrészt két kerületre bontották: a VI. kerületet a Terézvárosnak a Majakovszkij utcától északra, a VII. kerületet pedig az 4 / attól délre eső részéből alakították ki, ' 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven vált ki a Terézváros területéből. +3* + +3fr + +:* + A Terézváros kialakulásának rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy a házak, házhelyek topográfiai meghatározása jóval nehezebb feladatot jelentett, mint a már a felszabadulás pillanatában is kialakult telekhálózattal rendelkező Belváros, vagy a tervszerűen parcellázott Lipótváros területén. A Belvárosban csupán a telekosztódásokat és telekösszevonásokat, illetve néhány nagyobb ingatlan parcellázását kellett nyomonkövetni; a házak azonosítását megkönnyítették a telekkönyveknek többnyire az utca nevét és a szomszédos ingatlanokat megjelölő helymeghatározásai. A Terézvárosban a mezőgazdasági ingatlanoknak házhelyekké parcellázása - főleg a XVIII. században - nem tervszerűen ment végbe; a szántóknak, kerteknek, majoroknak csak egy, többnyire pontosan meg nem határozott része épült be, s évekkel vagy évtizedekkel később került sor újabb épület emelésére az ingatlannak esetleg távolabbi, pontosan megint csak meg nem határozott részén. A XVM.század végi, XIX.század eleji tervszerűbb parcellázásokat a telekösszeirások már feltüntették, E többnyire pótlólagos beszúrások formájában, vagy az összeírások végére bevezetett parcellázási adatok felhasználhatóságát azonban erősan csökkenti az a tény, hogy a házhelyek megvétele és beépítése között gyakran hosszú idő telt el, a tulajdonosok kicserélődtek, parcellák összevonására és szétdarabolására is sor került. A már a XVTII.század folyamán felépült épületek topográfiai meghatározását megnehezíti, hogy a külvárosi házakat közös telekkönyvekben tartották nyilván, ahol a terézvárosi, józsefvárosi, ferencvárosi ingatlanok számai minden rendszer nélkül követik egymást. Az egyes ingatlanok megjelölésénél - különösen a XVIII. század első felében - a helymeghatározás elnagyolt, pontatlan: "a hatvani kapun kivül", "a váci kapun kivül", "a kertek, majorok között". Csak később - s akkor sem következetesen - adják meg a külváros és az utca nevét, vagy - ha már állottak ilyenek - a szomszédos házak számát. A kertek között épült házak helyének meghatározását nehezíti, hogy a kertek telekkönyve nem maradt ránk, s ezért csupán azoknak a helyét ismerjük, amelyek 1734 és 1786 között birtokost cseréltek.5^ Az azonosítást tehát kevésbé pontosan lehetett elvégezni, mint a Belváros és Lipótváros területén. A terézvárosi topográfia meghatározását a két említett városrésznél alkalmazott módszerhez hasonlóan végeztük el.^ A külvárosi ingatlanokat - rendeltetésüktől függően - különböző telekkönyvekben tartották nyilván. Külön telekkönyvbe kerültek a malmok, majortelkek, szántóföldek és rétek, két másikba a szőlők, s külön telekkönyvezték a kerteket és külön a há- 7 / zakat. A mezőgazdasági ingatlanokat és az L 740-ig felépült házak helyét Nagy Lajos meghatározta és térképre vetítette, eredményeit - kisebb korrekciókkal - felhasználtuk.
