Ságvári Ágnes (szerk.): Buda város topográfiai mutatója 1. Vár, Krisztinaváros - Levéltári dokumentáció 6. - Topográfiai mutatók 2. (Budapest, 1980)
Bevezetés
nők számai nem alkottak megszakítatlan sort, mint korábban. Ezeken az egész városon végighaladó helyrajzi számokon kívül a házakat ekkor külön - utcaként újrakezdődő - házszámokkal is ellátták. Az ekkor adott helyrajzi számok az 1890-es évek végéig voltak érvényesek Budán, amikor is uj, négyjegyű helyrajzi számokat vezettek be. Az 1920-as évek elején azután az egész fővárosra kiterjedő egységes helyrajzi számozást hajtottak végre, amely napjainkban is érvényben van, A telkek számozásában bekövetkezett változásokat főként a budai kamarai adminisztráció, illetve a Buda város telekhivatala által készített telekösszeirások felhasználásával állapítottuk meg. Buda város levéltárában szerencsére csaknem hiánytalanul fennmaradtak az 1739-1852 közötti telekösszeirások /Grundbuch Conscription/ kötetei, amelyek a számváltozás évében általában megadják a telek régi és uj számát is, A 18,század első évtizedében végrehajtott számváltozás megállapításához ilyen közvetlen adatokat tartalmazó telekösszeirás nem áll rendelkezésünkre; ezért ehhez már a telektulajdonosok személyét is figyelemmel kellett kisérni a Buda város telekhivatala által vezetett telekátirási jegyzőkönyvekben / az úgynevezett Gewöhr Protocoll-okban/, illetve az 1714—ben készített "Possessionatae domus Ofen" oimii összeírásban. Felhasználtuk munkánkban a rendelkezésre álló egykont térképeket és a fővárosi mérnöki hivatal által a régi és az uj helyrajzi számokról 1882-ben, 1903-ban és 1924-ben kiadott mutatókönyvoket is, A kötet felépitése azonos a pesti Belváros és I/ipólváros topográfiai mulatójának felépítésével; vagyis a tárgyalt városrész kialakulását, számváltozásait s a forrásadottságokat ismertető rövid bevezető fejezet, meg a felhasznált források jegyzéke után következnek a topográfiai táblázatok, majd a mutatók és a régi, megszűnt utcanevek mai megfelelőit tartalmazó betűrendes jegyzék, A topográfiai táblázatok közlési módja némileg eltér az előző kötetétől. Mivel Budán - mint láttuk - a számozás minden esetben a topográfiai sorrendet követte, indokolt, hogy a táblázatokban az utcáknak előbb egyik, majd másik oldalán haladjunk végig - Ugyanúgy, mint annakidején a telekösszeirások során tették, így ugyanis az ingatlanok szétválása vagy egyesítése, a beépített temlet növekedése azonnal szembeötlik és könnyen áttekinthető, 'Tehát mig a pesti városrészek topográfiai tábla zataiban az utcanevek betűrendjében s az utcákon belül a mai hézszámok rendjében haladva követhetők nyomon a számváltozások, addig a budai városrészeknél szintén a mai utcanevek betűrendjében közöljük a számokat, de előbb az utca páratlan, majd a páros oldalán végighaladva és kronológiai sorrendben, vagyis a legelső számtól a ma is érvényes helyrajzi számig; a fejlécben a számváltozás /illetve az azt tartalmazó forrás/ évszámát tüntetve fel.Az 1870—es években aaott, ma már nem érvényes házszámok közlése felesleges lett volna, mivel ezek a helyrajzi számok alapján kikereshetők a fővárosi mérnöki hivatal 1882-ben nyomtatásban kiadott mutatókönyvében. Az utcanévváltozásokat az illető városrész első összeírásától /Vár'1696, Krisztinaváros 1771/ kezdve 1977—ig követtük nyomon és közöljük az utcanévváltozások jegyzékében. 4
