Ságvári Ágnes (szerk.): Buda város topográfiai mutatója 1. Vár, Krisztinaváros - Levéltári dokumentáció 6. - Topográfiai mutatók 2. (Budapest, 1980)
Krisztinaváros
zandó T&hÁú, Országút és Újlak külvárosok esetében - a külváros határai nem estek egybe a beépített terület határaival , 'A Krisztinaváros a főváros egyesülése előtti időkben Buda legnagyobb kiterjedésű külvárosa volt; a Buda-Budakeszi városhatártól kezdve az Ördögárok völgye, majd a mai Szilágyi Erzsébet fasor, Várfok utca. Sziklai Sándor ut, Váralja utca, Dózsa György tér, Gellérthegy utca, Hegyalja ut, a Sashegy, az Érdi ut, a Törökbálinti ut által közrefogott területet foglalta magában /ma ezen a területen van az egész XII,' kerület, továbbá az J,' és a II,'kerület egy része/, E terület legnagyobb része azonban szőlő, szántó, rét, legelő, erdő volt, amely kívül esik a topográfiai mutató feladatainak körén, A beépített terület határait viszont nem lehet olyan módon meghatározni, mint a várfalak által körülfogott, terüleüleg nem terjeszkedő Vár vagy a pesti Belváros esetében, minthogy e határok a Krisztinavárosnál az utcavonalak terjeszkedésével egyre inkább kifelé tolódtak, A Krisztinaváros topográfiájának egy másik - a Várétól eltérő, de a legtöbb budai és pesti külvároséval megegyező - vonása, hogy a háztelkek zöme itt kezdetben lényegesen nagyobb volt, mint ma, s a városrész topográfiai változásai túlnyomórészt az eredeti telkek osztódása révén mentek végbe, A XIX, század közepéig a Krisztinaváros sok utcájának csak az egyik oldalán álltak házak; a másik oldalt a párhuzamos utca házainak hátsó telekhatárai alkották, így a Gellérthegy utca mai páros oldalát a Krisztina körúti házak kertjei, a Naphegy utca páros oldalát a Gellérthegy utcai házak kertjei alkották, s hasonló volt a helyzet a mai Lógodi, Kosciuszko Tádé, Márvány utcában. Ennek következtében a Krisztinaváros régi telekkönyveiben egy számmal jelölt telkek nagy részén ma két-három vagy még több ház áll. Amikor tehát a telekszámok mutatóiban egy—egy régi számnak ma több házszám felel meg, ez nem mindig jelent sarokházat, hanem sokszor több, különálló házat. Mivel a Budapest Főváros Levéltára által közzéadott topográfiai mutatók cél% ja a levéltári forrásokban foglalt adatok feldolgozása és hozzáférhetőbbé tétele, a Krisztinaváros beépülését csak a főváros egyesülése előtti időig követjük, az utolsó krisztinavárosi telekkünyvekben, az 1851-1855 közt vezetett Grund- und Intabulations— buch—ban foglalt beltelkek számváltozásainak feltárásával, a háztelek keletkezésének idejétől kezdve a legutolsó, 1924—es — ma is érvényben lévő - helyrajzi számig. Azok a mezőgazdasági ingatlanok, amelyek a XIX, század közepén még nem alakultak át házhellyé, és igy nem kerültek be a telekszámok legutolsó kriszünavárosi nyilvántartásába, nem szerepelnek a topográfiai mutatóban. Ezek ugyanis, amikor később házhellyé váltak, már csak helyrajzi számot kaptak /telekszámot nem/, s e helyrajzi számok változásai a nyomtatott források alapján kísérhetők figyelemmel. Ez az oka annak, hogy jónéhány utcának — ilyen például az Alkotás utca, a Nagyenyed utca, a Kékgolyó utca, a Városmajor utca, a Lógodi utca, stb, — házszámai nem folyamatosan találhatók az utcatáblázatokban. A K riszt inavárosban a háztelkek nyilvántartásának módja ugyanolyan volt, mint a Várban és általában egész Budán. Az évenként felfektetett telekkönyvije a há zakót topográfiai rendben adott házszánok szerint vezették be, A házakat a külváros megalapítása utáni első években gyakran átszámozták: 1771-ben, 1772—ben a házak 144
