„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS - Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig (1992)

esetében még magasabb, elérheti a 80 százalékot). Ez a tény — párosulva a modernizációban szerepet játszó intézmények hasonlóan nagyfokú vagy még nagyobb koncentrálódásával — azt eredményezheti, hogy a gazdaság folyamatban lévő modernizációja ismét a fővárosra koncentrálódik, az új típusú gazdasági szervezetek — speciális bankok, beruházási tanácsadó, értékbecslő, jogi tanácsadó intézmények, a tőzsde, külföldi cégek képviseletei, stb. — , általában a quatener szektor szinte egyedüli bázisát Budapest jelentheti. A fentiekben az 1948 után kialakult társadalom néhány — végső soron — mennyiségi jellemzőjét ismertettük. Ezután a társadalom szerveződésének alapjáról kell szólnunk. Nyilvánvaló, hogy a szovjet típusú társadalom Magyarországon is erősen rendi jellegű volt, nemcsak azáltal, hogy összezúzta a „piaci társadalomszerveződés" alapjait, hanem azáltal is, hogy a túlélés egyedüli lehetősége — kivált a klasszikus sztálinista modellben — a messzemenő és tökéletes lojalitás volt (ami a rendi szerveződések alapvető értéke). A társadalom kasztokra tagozódott (a párttagok kasztja, ezen belül volt az „egyszerű" párttagok, az apparatcsikok, a felső vezetés kasztja, a tulajdonformák hierarchiája — a támogatott állami tulajdon, az elfogadott szövetkezeti és a hátrányos helyzetben tartott magántulajdon —, de pl. a „dolgozó nők" is előkelőbb kasztot alkottak, mint a „háztartásbeliek"), az egyes kasztokhoz előnyök, privilégiumok, „ kasztjelző " szimbólumok tartoztak, olykor pontosan formalizálva, olykor informálisan (jog a külön orvosi kezeléshez, a zárt üdülőhöz — ahol a pártüdülőn belül is őrzött kerítések különítették el a párttagok előkelőbb s kevésbé előkelő csoportjait egymástól —, a soron kívüli gépkocsivásárláshoz, külön telefonvonalhoz és így tovább.) Fontos dokumentummá vált a „származás", a hetvenes évekig „hivatalosan" is besorolták az embereket a származási kategóriákba (munkás-, paraszt- alkalmazott, egyéb és X-es származású, s ennek pl. az egyetemi, főiskolai továbbtanulás esetében befolyásoló szerepe volt), de ebbe a kategóriába tartozott a „munkásmozgalmi múlt", a „partizánszövetségbe" való tartozás, egyes politikai jellegű kitüntetések birtoklása, stb. A „piaci" típusú szerveződés az ötvenes években, a hatvanas évek elején szűk területre korlátozódott (főleg városokban, ahol némi szolgáltatás jellegű kisipar, néhány „borravalós szakma", néhány szabadfoglalkozású értelmi578