„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Budapest oktatásfejlesztésének irányelvei (1969)
Avégzettfiatalokigényeésa fog lalkoztatási lehetőségek között e 11 é ré s van. A fiatalok munkába állásakor az alábbi problémák merülnek fel: A szakközépiskolát végzett fiatalok — a szakjellegétől függően — elsősorban szellemi és nem fizikai munkakörben kívánnak elhelyezkedni. A gimnáziumot végzett fiatalok viszonylag magas általános műveltséget szereznek, de nem rendelkeznek szakmai ismeretekkel, ezért többségük szakképzettség megszerzésére törekszik, hogy munkába állhasson. A szakképzettség megszerzése elsősorban egyetemi vagy főiskolai továbbtanulási szándékban nyilvánul meg. A felsőoktatási intézményekbe felvett hallgatóknak átlagban azonban csak 40-42%-a leány, a gimnáziumban a leányok aránya viszont 60% fölött van. Ez azzal a következménnyeljár, hogy az érettségizettek tekintélyes része igényeinek megfelelő munkahely hiányában legalábbis átmenetileg elhelyezési gondokkal küzd. Minél nagyobb tehát a középiskolákon belül a gimnáziumok aránya, illetve a leányok száma, a végzettek annál nagyobb nyomást gyakorolnak az egyetemi, főiskolai továbbtanulás, illetve felvétel irányába. Az egyetemi és főiskolai továbbtanulási korlátok a gimnáziumokban végzettek csak egy részének biztosítanak felvételi lehetőséget, ezért jelentős azok száma, akik elhelyezést igényelnek. Bár az utóbbi években növekedett az érettségivel betölthető munkakörök száma, ez még a fővárosban is alacsonyabb, mint a gimnáziumokban érettségizettek elhelyezkedési igénye. Ezért a fiatalok egy részének csak fizikai munkaterületen van lehetősége a munkába állásra. Ez a gond csak azon gimnáziumot végzettek esetében enyhül, akik vállalják a szakmunkásképző iskolákban való továbbtanulást. Budapesten a legnagyobb munkaerőhiány a betanított és segédmunkás munkakörökben van. E munkaerő szükségletnek csak egy része olyan, amelyet gimnáziumot végzett fiatalok vállalnak, csak a híradástechnika, műszeripar és egyéb hasonló jellegű munkahelyek betanított munkaerő szükségletének kielégítésében lehet a jelenlegi tapasztalatok alapján számításba venni a gimnáziumot végzett leányokat. A gimnáziumot végzett fiatalok a számukra elfogadható munkakörökben kívánnak elhelyezkedni akár szakmunka, akár bővebb ismereteket igénylő egyéb munkaterületen, így az érettségi után valamilyen formában továbbtanulást kell vállalniok. Ez azonban az egyetemi és főiskolai továbbtanulási lehetőségek korlátai miatt jelentős részben 1-2 éves időtartamú szakmunkásképző iskolákban, vagy hasonló időtartamú tanfolyamokon lehetséges. Ez megnyújtja a munkába állás lehetőségének idejét és végeredményben egyéni, de főleg társadalmi kiadástöbbletet eredményez. 568