„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Jelentés a fővárosban élő és dolgozó cigányok helyzetéről (1981 november)

A problémák részletes elemzése után a Politikai Bizottság a cigányságot hátrányos helyzetű társadalmi rétegként határozta meg, a cigányság beilleszkedését fontos társadalmi ügynek minősítve megjelölte azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek a problémák megoldását lehetővé teszik. (Munkába helyezés, munkaalkalom biztosítása, putritelepek felszámolása, oktatási-művelődési helyzet javítása, egészségügyi viszonyok javítása, előítéletek, hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem.) Az utóbbi 20 évben a cigányság életviszonyaiban szinte forradalmi változás állott be. A modern társadalom igényei, szükségletei jórészt eljutottak a települések széléig, a putritelepekig. A 60-as évek végén és a 70-es években a városi ipar igénye felszívta a cigány munkaerő döntő többségét. Az életmódváltásból adódó erőfeszítések, feszültségek alapjaiban változtatták meg a cigányság; az egyes cigány közösségek struktúráját, életmódját, viszonyait. Ezt a folyamatot elősegítette a direkt és indirekt társadalompolitikai intézkedések, folyamatok sokasága. (Intézkedések a cigányság munkába helyezésére, munkásszállások építése, nagy építkezések, átlagbér-gazdálkodás, stb.) Napjainkra a cigány férfiak 80-90%-a, a nők 40%-a állandó munkaviszonyban van. A cigányság és a társadalom nagy erőfeszítéseinek eredményeként a cigány putrik többségét—nagyrészt visszatérítendő állami kölcsönök segítségével — felszámolták, és a cigányoknak már csak negyede él ilyen telepeken. Legalább 30 000 cigány család (kb. 140-150 ezer embert érint) vállalkozott arra, hogy állami segítséggel a kölcsön terheit vállalva saját munkájával oldja meg lakásproblémáját. A nagy átlagokat tekintve az oktatási és művelődési területen is komoly előrelépés történt. A cigány gyermekek döntő többsége átjut az általános iskola felső tagozatába, és 30-40%-uk eredményesen el is végzi azt. Egyre jelentősebb a továbbtanulók száma. Csökkent az analfabétizmus. Kialakulóban van egy ma még szűk, ámde dinamikusan fejlődő, a társadalom követelményeit magáénak tudó olyan cigány értelmiségi réteg, amely vállalja etnikai közösségének azon hagyományait, értékeit, amelyek a fejlődés érdekében felhasználhatók, küzd azért, hogy a cigány fogalom megtisztuljon a pejoratív értékítéletektől, előítéletektől. A társadalmi változások tudati visszatükröződéseként a cigányságban kialakult az egyenrangúság iránti igény, melynek két útját az asszimilációban — tehát az etnikai sajátosságokkal való szakítás és az életformabéli másság megszüntetésével, — illetőleg az integrációban, — tehát a cigány etnikumok vállalásával, a sajátossá540