„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas-és Fémmüvek munkásai (1971)

tőségek nagyobbak.) Mások a beat-zenében keresik a társadalmi elismerést, és talán az anyagit is. Igen sokan vannak, akik ugyan munkával akarnak érvényesülni, de nem a munkahelyen, hanem a munkahelyen kívül; a munkaidő befejezte után kisiparoshoz állnak be dolgozni, a termelőszövetkezetek melléküzemébejárnak, a nagyvásártelepeken vagy a Közértben rakodnak, kocsit kísérnek. Olyan fiatal szakmunkás is akad, aki kitűnően végzi munkáját, de igazi hivatásának a költészetet, a művészetet vagy a zenét látja. És természetesen vannak olyanok is, akik munkahelyükön ugyan „elvégzik" a munkájukat, de csak a szórakozásnak élnek. Kulturális helyzet 1. Iskolai végzettség Iskolai végzettség szempontjából a fizikai munkásságon belül a szakmunkások háromnegyed része végezte el az általános iskolát, a betanított munkásoknak és a hivatalsegédeknek a fele, a takarítóknak egynegyede, a két utóbbi csoport között helyezkednek el a segédmunkások, akiknek 38%-a végezte el az általános iskolát. A fizikai munkások iskolai végzettségét természetesen jóval felülmúlja a művezetőké és a technikusoké. Míg a szakmunkások 8%-a végzett középiskolát — főiskolát vagy egyetemet gyakorlatilag senki —, addig a művezetők fele és a technikusok 91,7%-a végzett középiskolát; a főiskolát végzettek aránya e két utóbbi rétegben 4%. Az iskolai végzettség aránya a különböző munkakörökben (százalékban) Alkalmazás minősege 8 általánosnál kevesebbet 8 általánost középiskolát főiskolát Alkalmazás minősege végzettek Technikus 0,0 4,2 91,7 4,1 Művezető 7,1 37,1 51,7 4,1 Csoportvezető 28,1 52,8 17,9 1,2 Szakmunkás 25,9 65,7 8,2 0,2 520