„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Polónyi Károly: Budapest városképe (1973)

kapcsolat jöjjön létre a beépített és a szabad területek, a lakótelep és a közéjük ékelődő családi házas területek között. Különösen izgalmas feladattá válnak majd ezért az óbudai városrész felújításának utolsó ütemei, amelyek során a Duna és a budai hegyek közé érkező országos főútvonalak, kiránduló utak és a hídfő körül kialakult régen kiskocsmákkal teli romantikus hangulatú kisvárosból néhány értékes műemléket is tartalmazó „rezervátumot" kell megőrizni, és ahol a 3-4 m mélységből előbukkanó római és középkori romokat kell felhasználni ahhoz, hogy ez a most legfiatalabbnak tűnő, lakótelepjellegíí, de 2000 éves kontinuitásra visszatekintő, széptáji környezetben fekvő városrész kvalitásai kifejezésre jussanak. Más jellegű, nem ennyire összetett, de nem kevésbé érdekes tervezési feladat a szemközti új-lipótvárosi, szeles, a Margitszigetre, a budai és a pilisi hegyvidékre megkapó kilátást nyújtó Duna-part most kezdődő beépítése. Akár táji környezetben, akár pedig rekonstrukciós területen épülnek az új „házgyári lakótelepek", a tervező az igen szigorú technológiai és költségkorlátozások ellenére is mindig megtalálhatja azt a megoldást, ami a jövendő lakók életét javítja, ugyanakkor a lakótelep vagy városrésznek a város-struktúrában betöltött szerepét vizuálisan is kifejezi. Elgondolásai megvalósításához azonban nélkülözhetetlen a házgyárak olyan fejlődése, amely az eddiginél rugalmasabb, „nyitottabb" építési lehetőségeket biztosít. Sokkal több aggodalomra ad okot a „szürke zóna", amely csaknem minden város legavultabb, legbetegebb része. Budapesten ez a Belváros és az új lakótelepi gyűrű közötti átmeneti övezet, durván a Nagykörút, a külső Körút és a radiális főútvonalak közé ékelődött VI., VII. és VIII. kerületek szűk utcahálózatába szorult, ipari üzemekkel teletűzdelt, kiskeresetűek által sűrűn lakott terület. Ezek a Belváros és a város legfontosabb intézményei közvetlen szomszédságában lévő, a város múltjában fontos szerepet játszó, fizikailag leromlott, "szlömösödő" városrészek rendbehozva, rehabilitálva revitalizálhatók lehetnének és akkor a város legvonzóbb, legkorszerűbb lakóterületeivé is válhatnának. A házgyárakkal jelenleg rendelkezésre álló technológiai lehetőségek, beruházási rendszerünk, valamint telekérték-mutatóink egyelőre azonban rendkívül megnehezítik az ilyen rehabilitációt. A teljes rekonstrukció során pedig olyan sok lakást és üzemet kell lebontani, hogy ma alig megmondható, hogy a már megkezdett belső józsefvárosi rekonstrukciót milyen ütemben követheti majd a következő. Egyszerűbbnek tűnik a helyzet az 1950 előtti és a jelenlegi közigazgatási határ közötti, még mindig nagyrészt falusias gyűrűben. Az észak-déli metróvonal építé484