„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - A Magyar Közigazgatástudományi Intézet emlékirata Nagy-Budapest megszervezéséről (1941. április 12.)

75.016-ról 578.432-re. Ez azt jelenti, hogyha az 1890-es állapotot vesszük alapul, Budapest fejlődése 226%-os, a környék fejlődése 771%-os volt. A fejlődés irama tehát 3,41-szer gyorsabb a perifériákon, mint Budapesten. A másik megállapítás, hogy míg Budapest fejlődése kezd egyenletessé válni és a fejlődés matematikai haladványhoz hasonlítható, addig a környék fejlődése inkább geometriai haladványra emlékeztet, és éppen az utolsó két évtizedben ugrásszerű emelkedések figyelhetők meg. A fejlődésnek ez az egyenletessé válása nem kis összefüggésben van azzal, hogy Budapest kezd lassan betelni, és hogy a vidékről beözönlő népesség a budapesti élet magasabb költségeit nem bírja el, és ezért inkább a perifériákon húzódik meg. Ez a népesség az utolsó tíz évi, de az előző megállapítások alapján is, főleg a pesti déli oldalon telepedik le, mivel itt találja a településre legalkalmasabb területeket, és ennek a résznek van a legjobb forgalmi hálózata. Ez magyarázza pl. Kispest, Pestszentlőrinc, Pestszenterzsébet és Csepel rohamos fejlődését. A déli rész ilyen nagy mértékű fejlődéséből viszont szükségszerűen következik egy másik tény, és ez a.főváros súlypontjának dél felé való eltolódása. Erről a témáról érdekes tanulmányt közöl Pécsi Albert dr. »A főváros súlypontjának eltolódásai« cím alatt. Ebben felemlíti, hogy a város súlypontja kétezer év alatt kb. 7 kilométert húzódott el délre. A jelenlegi súlypontot az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez teszi, de ha a fejlődés így halad tovább, valószínűleg megint lejjebb fog húzódni ez a pont dél felé. Ez a súlyponteltolódás azt mutatja, hogy a város nem úgy nő, hogy az első település (itt pl. Aquincum) körül újabb és újabb övezetek fejlődnek és azt mint centrumot veszik körül, hanem hogy a város a forgalmi és települési viszonyoknak megfelelően keresi a maga helyét, és vándorol addig, míg azt meg nem találja. Hasznos még megvizsgálni a tárgyalt terület beépítését, útburkolattal, közművekkel való ellátottságát és Budapesttel való összeköttetését is. A beépítés szempontjából a hézagos zártsorú és szabadon álló (villaszerű) település a leggyakoribb. Falusias beépítés csak elvétve található. Cinkotán, Rákoscsabán, Rákoskeresztúron, Vecsésen, Soroksáron, Budakeszin, Pesthidegkúton és Békásmegyeren találjuk még ezt a települést, de itt is csak az eredeti település (a község) falusias beépítésű, az újabb települések már mindenütt a két előbbi csoportba tartoznak; sőt Újpesten, Kispesten, Pestszenterzsébeten, Csepelen, Nagytétényen, Albertfalván és Budafokon jelentős zártsorú beépítések is vannak. Budapest székesfővárosba közigazgatásilag be kell kebelezni azt a területet, amelyre a Fővárosi Közmunkatanács hatáskörét a 33/1938. B. M. sz. rendelet ki46