„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A Vár és a Vigadó sorsa az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1959. július 21.)

Másik dolog. Arról hallunk beszélni, hogy a nemzeti ellenállás jelképe ez az épület. Trautmann Rezső elvtárs

: Ebben az évben lesz 100 esztendeje, hogy felépítették. Veres József elvtárs

: Nézzük meg a palota szobrait. Mária Terézia és József nádor is ki van rakva oda a nemzeti ellenállók közé. Nem is beszélek arról, hogy széles néprétegek nem is ragaszkodnak igazán a palota meghagyásához. Helyrehozása kb. 20 millióba kerülne, annyiba, mint egy 14-16 tantermes iskola felépítése. Ez az épület a forgalmat is akadályozza, hiszen éppen az utca közepét metszi. Ha városrendezésre kerül a dolog, gondolkozni kell és a Vigadóhoz kell igazítani az egész környéket. Éppen ezért jó lenne, ha most csinálnánk másképpen. Én a magam részéről nem helyeslem az épület megtartását, a lebontást javasolom. Gondolkozni kell, műremek-e annyira, hogy érdemes még másik 5 évig fenntartani ezt az állapotot, mire megépülne a javasolt terv. Trautmann Rezső elvtárs

: Én kegyelmet kérek a Vigadónak. Mikor halálra ítélnek valamit, akkor mindent előrángatnak. Arról van szó, hogy ez 100 000 légköbméteres épület, ami nagy értéket képvisel. Ma még nehéz volna eldönteni, hogy ennek a puszta állagvédelme és egyszerű célra való hasznosítása mennyibe kerül, mert ami számadat rendelkezésre áll, az csak mutatószámok alapján készült. Ősszel készen lesz a pontos koncepció, mert most ezen dolgoznak. A következő időben már nem egyszerűen légköbméter számok, hanem költségvetési dolgok alapján nézik meg ezt a kérdést. Ha az első ütemben csak lefödjük és a homlokzatot állítjuk helyre, nem fog nagy költséget jelenteni, és a várost sem csúfítja. Ha a Nemzeti Szalont le akarjuk bontani és később felépíteni, akkor nyilván az építkezésre fordítandó költségekből az itteni helyreállítást és már a belső megoldást is meg lehet valósítani. Tehát ha csak praktikus szempontból nézzük is a dolgot, akkor is arra a meggyőződésre kell jutni, hogy nem szabad ezt az épületet kidobni az ablakon. Majd ha később a Főváros rendezésére kerül sor, még mindig mérlegelni lehet, hogy ezt az épületet bontsuk-e le, vagy ennél lényegesen kevesebb építészeti műemlékkel rendelkező épületet. Kérem a Politikai Bizottságot, hogy az előterjesztés alapján foglaljon állást. 462