„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A Vár és a Vigadó sorsa az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1959. július 21.)

évet mondunk, mert nagy feladatok várnak ránk, itt van a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése, a nagyméretű lakásépítkezés, az ipar átszervezése, stb., ami le fog kötni úgyszólván minden építőanyagipari kapacitást. Ne járjunk úgy a Vár építésé­vel, mint a Földalattival. [...] Vigadóval kapcsolatos vita: Friss István elvtárs : Ez az előterjesztés második olyan pontja, ahol Kádár elvtárs véleményétől eltérés mutatkozik. Kádár elvtárs erre vonatkozóan ezt írja: „Figye­lembe véve, hogy az eddig jelzett 200 millió forint, illetve ennek megfelelő anyag és munkaerő még a második ötéves tervben sem áll rendelkezésre, főleg nem szó­rakozást szolgáló épületre, szerintem a volt Pesti Vigadót és a vele összeépült ro­mos épületet le kell bontani, és a Vörösmarty teret a Duna partig kiterjeszteni." Ami a javaslat első részét illeti, itt nincs ellentét Kádár elvtárs felfogása és a mi elő­terjesztésünk között. Ez a megjegyzés arra vonatkozik, hogy a Gazdasági Bizott­ság úgy határozott, hogy a volt Haas-palotát le kell bontani, és el lehet kezdeni a tervezést a koncert-teremre vonatkozóan. A Gazdasági Bizottság nem döntött erről konkrétan, csak azt mondta, a terveket kell megcsinálni. Nem értünk egyet Kádár elvtárs javaslatával, hogy a Pesti Vigadót és a romos épületet le kell bontani és a Vörösmarty-teret a Dunáig kinyitni. A Haas-palota és a meghagyandó dísztermekként jelzett rész között van még egy, a Haas-palotánál na­gyobb rész. Ennek a lebontását is helyesnek tartjuk. Mi csak azt akarjuk megtarta­ni, ami műremeknek számít. Hogy mennyit számíthatunk műremeknek, erre vonatkozóan vannak nézeteltérések, pedig a mi vizsgálatunk azt mutatja, hogy nemcsak a szakemberek tartják műremeknek, hanem az egyszerű pesti emberek is. Megpróbáltunk tájékozódni, és általában az a felfogás, hogy kár lenne ezt az épüle­tet lebontani, és arra nézve megint a szakemberek között általános az egyetértés, hogy a Vörösmarty teret a Dunáig hozni nem egy szerencsés megoldás. Tehát ha az egészet lebontjuk, a helyére mást kell építeni, mert úgy nem lehet hagyni. Abból kiindulva, hogy előreláthatóan nem hagynánk beépítetlenül, hozzávéve, hogy azért amennyire meg tudjuk ítélni, a közvélemény nagyobb része a megtartás mellett van, hozzávéve, hogy ennek az épületnek a megtartása viszonylag nem kö­vetel túl nagy áldozatot, figyelembe véve még azt is, amire szintén egyetértés van, hogy a Nemzeti Szalont az Engels térről el kell vinni, mindez felveti a kérdést, hogy alaposan mérlegelni kell. Mi úgy gondoljuk, helyes volna megtartani a mü­460

Next

/
Oldalképek
Tartalom