„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - A Vár és a Vigadó sorsa az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1959. július 21.)

2./A pesti Vigadó épületének felhasználása A második ötéves terv 1956-ban közzétett irányelvei kimondták, hogy a Vigadó részleges újjáépítése révén jelentős kulturális létesítménnyel kell a fővárost gazdagítani. A Vigadó-Haas palota ügyében a Gazdasági Bizottság ebben az évben hozott döntése szerint a forgalmat és városképet zavaró romos épülettömb műemléket nem képező részét le kell bontani. A Gazdasági Bizottság egyben engedélyezte a Vigadó-Haas tömb területére egy 3000 főt befogadó képességű koncertterem terveinek elkészítését, azzal, hogy a koncertterem létesítése csak majd a tervek és költségek ismeretében határozható el. A nagy koncertterem a lebontandó épületrész helyét foglalná el, egybeépítve a Vigadó műemléknek nyilvánított, aránylag kis részével. A Vigadó megmaradó három díszterme ebben az esetben a koncertterem kiszolgáló helyiségeiként nyerhetne felhasználást. A koncertterem e helyen való létesítésére többször írtak ki tervpályázatot, és azok tapasztalatai alapján a mostani pályázat eredményessége is kétséges. De még a tervpályázat eredményessége esetén is aligha lenne anyagi lehetőség a második ötéves terv időszakában a nagy koncertterem felépítésére. A romok viszont a főváros közepén egyre kevésbé tűrhetők meg. Ezért felvetődött a Vigadó teljes, a Duna felőli homlokzati részre is kiterjedő lebontásának gondolata. Művészettörténeti szervek és a szakemberek nagy többsége szerint azonban a Vigadó-épület műemlék részének nagy értéket ad az, hogy a szabadságharc forradalmi szellemében fogant romantikus építészet egyetlen alkotása. A hazai és külföldi szakirodalomban gyakorta értékelt és kiemelt műemlék. A lebontás ellen szól az is, hogy a Vörösmarty térnek a Vigadó-Haas tömb eltüntetésével a Dunáig való kiterjesztését városrendezési szempontból nem tartják elfogadhatónak. Az Építésügyi Minisztérium megvizsgálta, hogy mibe kerülne a Vigadó Duna felőli műemlék részének helyreállítása. Ez új áron 20 millió forint. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lebontás, elszállítás is néhány milliót venne igénybe, azon kívül az épület bizonyos maradványait, mint művészeti tárgyakat valahol tárolni kellene, — míg helyreállítás esetén a benne lévő termek (2900 m

2

) kiválóan alkalmasak a lebontandó Nemzeti Szalon és a képzőművészeti alap céljaira, helyesebbnek tartjuk a műemlék két-három éven belüli helyreállítását. 453