„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VI. fejezet A VILÁG FIGYELMÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN - A Fővárosi Bíróság jelentése az „ellenforradalmi bűncselekményekkel" kapcsolatos ítélkezésről (1958. június 25.)

A Fővárosi Bíróság jelentése az „ellenforradalmi bűncselekményekkel" kapcsolatos ítélkezésről 1958. június 25. A Fővárosi Bíróság ítélkezése az ellenforradalmi bűncselekmények tekintetében. A 1956 októberi események a fővárosi bíróságoknál is éreztették káros hatásukat. A bírák sem voltak mentesek azoktól a kispolgári, nacionalista, soviniszta nézetektől, amelyeket az ellenforradalmi események az emberek gondolkodásában általában kiváltottak. Az ellenforradalom fegyveres leverését követő hónapokban itt is a bizonytalanság uralkodott abban a kérdésben, amelynek megoldása nélkül a helyes ítélkezés elképzelhetetlen, hogy ti. az októberi események ellenforradalom, avagy nemzeti szabadságharc jellegű volt-e. Az eszmei zűrzavarról tanúskodott, hogy egyesek vitatták a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozatainak és intézkedéseinek törvényességét. Nem is kevesen hangoztatták — a bírói függetlenség burzsoá értelmezésével — hogy a bíró ne legyen párttag, a bíróságon nincs szükség az MSZMP szervezeteire. Egészségtelen megkülönböztetés jutott itt-ott kifejezésre régi és új, egyetemet és bírói akadémiát végzett bírák, sőt a Fővárosi Bíróságon büntető és polgári bírák között. Téves felfogás volt tapasztalható a tekintetben is, miként kell értelmezni a kormánynak azt a nyilatkozatát, amely szerint az ellenforradalomban 1956. október 23. és november 4. között a puszta részvétel nem büntethető. Sokan a bírák közül valamilyen közkegyelemként fogták fel ezt a nyilatkozatot. Akadtak — bár csak kis számban — tudatos ellenforradalmárok is a bírák között. A Fővárosi Bíróságnál alakult „forradalmi bizottság" az igazságügyminiszter távozását követelte, a személyügyi megbízottakat kitiltotta a hivatali épületből, a párthűségükről közismert bírák leváltását készítette elő. Ki kell azonban emelni, hogy a bírák— a hivatásukat jellemző megfontoltsághoz és tárgyilagossághoz híven — sokkal nyugodtabban és mértéktartóbban viselkedtek az ellenforradalom idején, mint az értelmiségnek más csoportjai (műszakiak, orvosok, pedagógusok). A 300 fővárosi bíró közül mindössze ketten disszidáltak. [...] A vádiratok özöne csak körülbelül egy évvel az ellenforradalom fegyveres leverése után indult meg. 440