„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VI. fejezet A VILÁG FIGYELMÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN - Kopácsi Sándor az 1956 október végi napokról

látott ÁVH védelmében fegyvert használni. Azt még megértettem, hogy egy ÁVH-s tiszt annyira megveti a «csőcseléket», hogy nem gondol meghátrálásra, de egy honvédtisztnek tudni kell a visszavonulást is bekalkulálni védelmi terveibe. A végül is odaérkezett három tank lett az ostromlottak végzete. Alighogy a térre értek, a lakosság meggyőzte őket: a mészárlást az ÁVO követte el. Mire a harckocsik ágyúikat azonnal az épület homlokzatára irányították. Már a harmadik gránát akkora nyílást ütött a falon, hogy a védők jobbnak látták feladni a harcot. Nem kerestek hátsó kijáratot. Fehér zászlóval jelentek meg az épület előtt. Azok előtt, akiket percekkel előbb még golyózáporral árasztottak el. Azokat, akik elsőnek jöttek ki az épületből, sebesültek és halottak között botladozva, mindjárt agyonlőtték. így járt a két honvédtiszt is, Asztalos és Szabó Lajos. Őket, keki egyenruhájukat látva, ÁVÓ-s tiszteknek nézték. Mező Imre, a pártbizottság titkára, aki az élen haladt, a «tuskólábú »lövésétől sebesült meg. Másnap a kórházban halt bele sérülésébe. Tizenöt ÁVÓ-s kiskatona, akik rendőregyenruhát viseltek, esett áldozatul a gyilkos dühnek. A megvadult tömegből egyesek a tisztek holttestét megcsonkították és meggyalázták. Azután a bosszúszomj elcsitult. A tömeg kiszabadította az épületben fogva tartott delegációját. Nem sokkal később nemzetőr járőrök érkeztek a helyszínre és a pártház többi védőjét letartóztatták. Az egyik járőr telefonon hívott: — Kopácsi bajtárs! Csikesznét kerítettük kézre. A legvéresebb szájjal uszította az ÁVÓ-sokat a tömeg ellen. Mit tegyünk vele? — Bajtárs! Mit akarsz egy nőtől? Vigyétek haza! A felkelőkből álló járőr Csikesznét beültette a páncélkocsiba és hazavitte. [...] Kopácsi Sándor: Életfogytiglan. Bp., 1989., 150-151., 157-159. p. 425