„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VI. fejezet A VILÁG FIGYELMÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN - Kopácsi Sándor az 1956 október végi napokról

költözni egy szovjet házzal szomszédos épületbe. Ám az a süketnémák intézete volt. [...] Ázsiai színjáték Miután a szovjet csapatok elhagyták Budapestet, sokan kíváncsiak voltak a 12 évig titokban működő zsarnokság kulisszatitkaira. A titkok megfejtése hajtotta az embereket a Belügyminisztérium épületébe. Ugyancsak meglátogatták Rákosi és Gerő elhagyott luxusvilláit is. A Rákosi-rezsim két hírhedt alakjának: Farkas Mihálynak és fiának, Vladimírnak villáját is feldúlták. Ők ebben az időben a börtönben ültek. Érdekes módon senkinek sem jutott eszébe behatolni Kádár Akadémiai utcai főhadiszállására, annak ellenére, hogy a szovjet tankok eltűntek az épület elől. A Parlamentbe sem tört be senki, holott belső őrség gyakorlatilag nem létezett, és csak Nagy Imre személyes tekintélye tarthatta távol az esetleg behatolni szándékozókat. Volt azonban Budapesten egy másik középület, amely felkeltette az emberek érdeklődését. Az épület a kommunista párt Köztársaság téren lévő budapesti székháza volt. A környező házak lakói már napok óta szokatlan sürgést-forgást tapasztalhattak a pártház körül. ÁVH-sok érkeztek teherautókon. Más kocsik nagymennyiségű élelmiszert, kék rendőregyenruhát és lőszert szállítottak az épületbe. Az történt, hogy egyes — a pártvezetőség második garnitúrájához tartozó — funkcionáriusok, konzervatív, hatalmukat féltő, vagy csak halálra ijedt elemek itt, ebben a házban akartak fegyveres « munkásőrséget» szervezni. Ezek az előkészületek okozták a vesztüket. Október 30-án 9 óra tájban a környéken lakók egy küldöttsége azt követelte, hogy bemehessenek az épületbe, «körülnézni». A kis létszámú küldöttséget letartóztatták. Az emeleti ablakokból ezt követően tüzet zúdítottak minden közeledőre. Erre megindult a harc. 10 óra tájban diákok, fiatal munkások kiáltásait hallottuk az utcáról: «Az AVO gyilkolja a népet a Köztársaság téren!» A mindenki által gyűlölt ÁVH legálisan már nem létezett. Felhívtam Mező Imrét, hogy tájékozódjak a helyzetről, és hogy felajánljam a rendőrség segítségét, de csak a pártbizottság egy másik titkárával, Csikesz Józsefhével tudtam beszélni. Szerettem volna elmondani napokkal előbbi tapasztalatomat, mikor egy székre állva, a tömeggel szót értve, sikerült elkerülni a drámát. De Csikeszné gúnyosan csak ennyit mondott: 423