„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Iskolabírálat II. Szathmáry Lajos tanulmányi vezető (farsangi) értékelése a Táncsics Mihály Gyakorló Tanítóképző oktató-nevelő munkájáról. (1956. február 25.)

ifjúság pedig olyannyira fellelkesedett a nemzeti eszmétől, hogy fütykösre akart kapni a komonisták ellen, nehogy a komonizmus eszméje elterjedjék, itt valami komonista sejtmag alakulhassák, s iskolánk nemzetfelforgató elemek tanyájává nyilvánulják. Nagyon helyesnek látom egyébként a hazafias nevelés szempontjából, hogy az ifjúságot az iskola nem viszi komolyabb vidéki tanulmányutakra. így legalább azok a gyönyörű fogalmak, amelyek szavaink nyomán az ifjúság képzeletében kialakulnak, nem blamáltatnak a sokszor lapos valóság által, hanem mindig ideális magasságban fognak lengeni a tények suta szüleményei felett. íme ez az idealizmusra nevelés igazán helyes és követésre méltó módszere. Viszont itt és most meg kell rónom Dr. Jablonkay Pál tanár urat,

246 amiért még mindig kitart a helyszíni szemléltetés materialista felfogása mellett. Ezzel persze abba a gyanúba keveredik, hogy az elméletnek kevés figyelmet szentel, tanítása túlságosan gyakorlati jellegűvé válik. Vigyázat, Vigyázat! Ebben könnyen prakticizmust vélhet találni az, aki komolyan veszi az emelkedett idealizmusból fakadó didaktikát. S ezzel azt hiszem, át is térhetek az iskolánkban folyó oktatói munka taglalására. Engedjék meg, hogy a tanításnak a tárgyi részével csak röviden foglalkozzam, hiszen ez tanítóképzőben nem is fontos. A kartársak gondosan ügyelnek arra, hogy a dolgok kapcsolatainak leglényegét ne túlságosan bolygassák, hiszen a problémák feletti tűnődések és vitatkozások elvennék az időt a kevésbé lényeges dolgok alaposabb betanulása elől. Problémák felvetése különben is csak lazítja a tanulás fegyelmét. Bizalmatlanságot kelt a már megállapított és örökérvényűén leszögezett törvényszerűségek érvénye felől. Gondoljunk csak például a közelmúltban lezajlott Galilei perre, amely világosan megmutatta, mi haszna annak, ha elfogadott és kényelmesen bejárt álláspontunkat egyes forrófejüek újra problematikussá próbálják tenni. Maradjunk csak mi tovább is annál a közkeletű elvnél, hogy mégsem mozog a föld. Tehát kevés problémát uraim, de annál több összefüggő szövegfelmondást. Ha ezek a beemlézett szövegdarabok, ezek a kész gondolati sémák és gondolatpótlók megtöltik ifjúságunk fejét, kirekednek belőlük a kételyek. Különben is az ördög képviselője volt az, aki azt állította, hogy a kételkedés a tudás alapja. 246 Jablonkay Pál (1911-1984) földrajz-biológia szakos gimnáziumi tanár. Katolikus világnézetét, nemzeti elkötelezettségét még ekkoriban is meglehetősen nyíltan vállalta. 1956-ban tanítványait több hetes erdélyi körútra vitte. 413