„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Pongrácz Kálmán tanácselnök jelentése Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének a főváros életét, a lakosság ellátottságát jellemző adatokról (1953. október 9.)

Korszerűsítési munkákhoz és az úthálózat fejlesztéséhez évenként 50-60 millió kellene, ezzel szemben 1954-ben 7-8 millió jut útépítésre. Kommunális ellátás Vízművek: a háború előtti fogyasztás évenként 1,5-2 százalékkal nőtt, a felszabadulás után —jórészt az ipar fejlődése következtében — az évenként emelkedés 10-14 százalék. A pest-déli iparvidék és Kőbánya vízellátásának biztonságát évek óta gátolja az, hogy a szigetszentmiklósi nyomóvezeték anyagszükségletét nem kapjuk meg. Csatornázás: peremkerületekben (Rákospalotán, Erzsébeten, Budafokon) tarthatatlan a helyzet. Egyes régi csatornák (VI. Rudas László utca, X. Gyömrői út) a mai igénybe vételt nem tudják kielégíteni. Gázszolgáltatás: az 1938. évi termelés kétszeresére nőtt, a növekedést nem a lakosság, hanem az ipar veszi igénybe. A meglevő lakások további bekapcsolása, új lakások ellátása olyan mérő-, fogyasztó készülék- és csőigényt jelent, aminek csak harmadát tudjuk biztosítani. Fürdők: régiek, romosak, (Rác, Lukács, Ybl) a kapacitás kisebb, mint 1938-ban volt, a fürdőzők száma kétszeresére emelkedett. Közműveinket úgy kellene fejleszteni, hogy a lakástelepítés közművesített területen történjék, erre azonban kerethiány miatt nincs módunk. Egészségügy 1935 1953. VI. 30. Kis-Budapesten Nagy-Budapesten Kórházi ágyak száma 17.633 21.737 1 kórházi ágyra jutó lakosok száma 60,1 80,4 390