„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

V. fejezet A HIDEGHÁBORÚ „FRONTVÁROSA" - Görgey Gábor az 1951. évi kitelepítésekről

ről szól, és a főhőst apámról mintáztam, persze nem életrajzi és abszolút naturális hitelességgel, ott kétszáz kilóról írok, de ez csak egy fiktív szám, kitaláltam, nem emlékszem rá. Annyit tudok, hogy vittünk három ágyat, egy fiókosszekrény-szerüséget, egy asztalt, három széket és ládában a személyi holmikat. Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy az ember az életét hurcolja magával, ugye, viszonylag kevés. Na most a többi ingóság. Huszonnégy órája volt az embernek. A hírhedt csengetések hajnalban! Mindössze egy napja volt az embernek a csomagolásra. Más kérdés, hogy miután már számított rá, bizonyos dolgokat előre elhelyezett. De azt hiszem, 1944-ben így lehetett a zsidókkal is a deportáláskor, hogy az ember mindig azt gondolja, talán mégsem következik be. Nem lehet úgy élni, hogy tudatilag meg a napi életvitelben beállok arra, hogy holnap esetleg már nem leszek itt. Szóval muszáj tovább élni. Magyarán szólva az ember a bútorait, a szekrényeit csak ott tartja. Az igazi önevakuálás akkor kezdődik, amikor megjön a végzés, tehát igazából huszonnégy óra marad. Egy-két dolgot sikerült megmenteni. Ez a biedermeier garnitúra az akkori menyasszonyomnál volt, ott vészelte át. Az a Mária Terézia komód úgyszintén. És körülbelül ezzel ki is merült az, ami megmaradt. [...] Amikor az enber már kitelepítette vált, és valahol kijelölték a kény szerlakhelyét, akkor már onnan kikerülni nem lehetett. Olyan esetet hallottam — ellentétben azzal, amit az előbb mondottam, azaz hogy nem lehet úgy élni, hogy végképp leszámolok, és lezárom az életemet -, hogy valakinek volt valamilyen rokona vagy más lehetősége arra, hogy Budapestről elmenjen. Mert ennek az egésznek az ideológiája az volt, hogy Budapest bűnös város, itt a hidegháború, titóizmus,

209 jönnek a jugoszlávok, jönnek az amerikaiak, tehát a fővárost meg kell tisztítani a bizonytalan, destruktív, osztályidegen elemektől. A valódi oka a dolognak meggyőződésem, szerint az, hogy mindig kell egy zsidókérdés, mindig kellenek megbélyeg209 Tito, Josip Broz (1892-1980) a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkára, a német megszállás idején a népfelszabadító hadsereg főparancsnoka, 1945- miniszterelnök, 1953- köztársasági elnök. Vezetése alatt Jugoszlávia 1947-ig a Szovjetunió első számú szövetségesének számított, de miután nem volt hajlandó egyszerű „csatlósként" alárendelni magát Sztálin politikájának, árulóként kiközösítették a „szocialista táborból". A Rajk-per nem utolsó sorban szintén Tito imperialista ügynökként és provokátorként való „leleplezését" szolgálta. 366