„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Schifferné Szakasits Klára az új vezető réteg életmódjáról

A boltozatos lépcsőfeljárón kerültem be az előszobába. Onnét ajtók nyíltak: egy a szalonba, egy a szagfogó folyosóra. A szalonban a fal mellett pianinó állt. Szemben a félköríves beugróban székek, fotelok, asztalkák és szemmagasságban a rádió. Jobb kéz felöl nyílt az apám szobája. Az oldalfalat plafonig érő, szépen megmunkált, világos dohányszínű könyvszekrény foglalta el. Előtte magas támlájú szék és hozzá illő Íróasztal volt. A nagy szalonból balra az ebédlő nyílt; ovális asztal állt a közepén, és körülötte sok-sok szék. Jobbra, a szalon folytatásaként egy kisebb helyiség, a falmélyedésben szoborral, azután a jókora terasz következett. Ezek a villák már valamire köteleznek. Nem lehet bennük egyszerű emberként élni. Személyzet is kell hozzá; szakácsnő, szobalány. A Háztartási Alkalmazottak Szakszervezete közvetítette ki a személyzetet, akik minket „elvtársnőnek" szólítottak, de mi őket a keresztnevükön. Ki volt kötve számukra a szabad vasárnapon kívül a heti szabad délután. 0, igen. Mindenkinek sok volt a tennivalója; sürögtünk-forogtunk, s valakinek csak el kellett végezni helyettünk a házimunkát. Meg azután reprezentálni is kellett! [...] [...] Eleinte még zavart, később természetesnek fogtam föl azt a sajátos életformát, amely oly jellemző volt a funkciót viselő káderekre és kádergyerekekre. így többek között az autó; az autó a hatalom szimbólumává nőtt. A gyerekek azon vitáztak, kinek milyen kocsin jár a papája. Ez volt az értékmérő számukra; a Hudson, a Buick, a Chevrolet, a Chrysler. A Tatraplan már nem volt túl elegáns, hát még a DKW. [...] [...] Észrevettem, hogy sok minden megváltozott körülöttünk. A Rákosi-arcképek egyre nagyobb méretűek lettek, új szavak, új értékítéletek termelődtek. Beszéltek a „kulákság szószólóiról", a „népi eszmék győzelmét hirdető optimista művészetről", „az osztályidegen elemekről", a „bírálat-önbírálatról". Új meghatározások születtek. így az, hogy „nimcs külön nemzeti út", az „egyre élesedő osztályharc", a „növekedés nehézségei", a „kozmopolita veszély", az „éberség", a „fő veszély a jobboldali elhajlás". Szavak, kifejezések, amelyekkel a bizonytalanság együtt járt. Ismerőseink közül egyesek külföldre távoztak, mások eltávolodtak tőlünk. Mindez persze nem egy csapásra történt. Lassan, szinte észrevétlenül. 337