„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Az egyházi iskolák államosítása ellen tiltakozó röplap (1948 április)

Az egyházi iskolák államosítása ellen tiltakozó röplap 1948 április Illetékes egyházi helynek (napi sajtó által támadott) nyilatkozatai Budapest, 1948. április 26.: — „A politikai életbe, sajtóba, rádióba de mindent megelőzően a tanulásra hivatott fiatalság körébe belevetették az Egyház és Állam közötti béke minden áron való megteremtését, helyesebben propagandaszerű kimunkálását. A béke ellen, ha az komoly béke, senkinek kifogása nincs, nem is lehet; sőt azt kezdettől kívánatosnak tartotta az Egyház. Ehhez azonban a csak szavak, kétes eredetű és értékű aláírások helyett megfelelő komoly előfeltételek és eszközök kellenek. Feltűnő, hogy az Egyház közismert sérelmeiről (vatikáni diplomáciai kapcsolat, pártok feletti katolikus napilap, a szétdúlt katolikus egyesületi élet, cenzúra, stb.) egyáltalán szó sem esik. A kongreganista-, cserkész-, diákönkormányzati és tanonc vonalon alkalmazott módok és eszközök a béke műveinek nem tekinthetők; alkalmazóihoz méltatlanok; a békének pedig a sírját jelentik. Sem baloldali, sem jobboldali katolikusokat nem ismer az Egyház, hanem csak római katolikusokat, akik ugyanazt a hitet vallják, ugyanazon törvények szerint és ugyanazon szentségekkel élnek, és a Jézus Krisztus földi helytartójával egységben élő tanítóhivatal, a püspöki kar szellemi irányítását készségesen elfogadják és követik. Nem a békét szolgálják az egyre sűrűsödő, elhasznált szólamú, bántó kijelentések sem: „A felekezeti iskolák jelentékeny részében valóságos hajtóvadászat folyik a Nékosz munkás- és paraszt- ifjai ellen." „Kiverjük a reakciót az Egyház palástja mögül." — Olyan állítás is elhangzott, hogy egyházi vezetők lelki „terrort" gyakorolnak. Köztudomás szerint az Egyház mindig csak fájdalommal szemlélője és nem cselekvője a terrornak. Nem segíti elő a megbékélést a Pápa Őszentsége állandósult útszéli gyalázása sem. A végletekig ócsárolt Pápának sok mai tollforgató bántalmazója az életét köszönheti. A magyarság legelesettebbjei pedig nagy értékű jelentős segítségét. A magyar nép „a kiverések", gyalázkodások helyett — korábbi bíztatások alapján — egészen mást vár: a verítékező nép életszínvonalának emelését, az annyiszor emlegetett corruptio megfékezését, a hároméves szlovákiai gyöt332