„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Jegyzőkönyv a Nagy-Budapest kialakítása ügyében kiküldött munkabizottság üléséről (1945. július 27.)

Harrer Ferenc: Ez az egyik ok, hogy nincs is bekebelezési jog. Ha Újpest akar közművet csinálni, akkor maga határozza el. Kérdezem, ha Újpest közmüvet akar csinálni, ennek elbírálása mi jobb Budapestre nézve: ha Budapest bírálja el, vagy Pest megye bírálja el? Erről van szó. Chikán Béla: Jobb ha Budapest bírálja el. Harrer Ferenc: Ha Budapest bírálja el, akkor felvetődik a kérdés: ne csináld ezt, hanem valamennyit. Ne csináld egyedül, hanem Rákospalotával, vagy mással. Akkor Budapest vezeti az egészet. Ha nem paríroz, akkor magára hagyja. Gyakorlatilag így néz ki a dolog. Ami a falvakat illeti, azt is kérdezem: mi jobb arra a Pilisszentkeresztre ma, hogy ha egy olyan régi vágású vármegyei közgyűlés elé jutna a dolga? Ha nem jutna oda, akkor ide sem jut. Ekkor saját autonómiájával intézze el az ügyet. Mi jobb Pilisszentkeresztnek, ha Budapest bírálja el azt az ügyét, amely a közgyűlés elé tartozik, ha a törvényhatóság intézi, vagy Pest megye? Chikán Béla: Kétségtelenül jobb, ha Budapest! Harrer Ferenc: Tehát neki jobb, ha Budapest intézi. Világos, hogy a törvényhatósági közgyűlés elé megy, ennek hatáskörében lévő összes résztvevőknek nagyobb érdeke, hogy Budapestre tartozzék, óriási érdeke ez, és ne Pest megyére tartozzék. Mi a folytatása? Most azonkívül Budapestnek az az érdeke, hogy ha Pilisszentkereszten — ott van Dobogókő közelében — történik valami, akkor Budapest is csinálhat valamit, nem csak Dobogókőn segít, hanem Pilisszentkeresztnek a helyzetén is javít. Ha azután — mondjuk -— az élelmezési politikával megszervezi őket, ezeket mint magához tartozókat megszervezheti az egész külső kört egy nagyszerű közélelmezési forrássá. Nem úgy kell képzelni, hogy mindjárt ellentét van, hiszen cél a szolidaritás. Az ember vagy elismeri a szolidaritás gondolatát, akkorié kell vonnia a konzekvenciát, melynek következtében a közigazgatásban formának kell lennie, amely a szolidaritást meg tudja oldani. Mindig azt mondom, hogy a szolidaritás nem azt jelenti, hogy nincs forma, több forma van. Véleményem szerint, mi közigazgatási szakemberek lehet, hogy nem egy formát, hanem több formát fogunk találni, amelyek felett vitatkozhatunk. Ma a szolidaritás fogalmától át vagyunk hatva, és azt mondjuk, hogy meg kell valósítani, mert különben az egészet dobni kell, 314