„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - Budapest városfejlesztési programja (1940 október)

porulattal, hogy a településre rendelkezésre álló terület és a várható lakosszám vi­szonyából ne vonhassuk le azt a további következtetést, hogy az építési telkek beépíthetőségének intenzitását—úgy az udvarterületek növelésével, mint az épü­letmagasságok leszállításával — közegészségi és most már légoltalmi szempont­ból is csökkentsük, a beépíthető területet pedig a város pénzügyi érdekében, a megokolt építési telek-kínálatnak biztosításával, kisebbítsük. Ez adottságokból folyik továbbá az, hogy már nem folytathatunk olyan telepíté­si politikát, amely a lakosságot lehetőleg a belső városrészekben tömörítse és a kül­ső részeken minél szélesebben gondoskodjék zöld közterületekről (erdőkről, lige­tekről, parkokról) és a mező- és kertgazdasági müvelés alatt álló területeknek eb­ben a minőségükben való meghagyásáról. A kialakult helyzet már nem engedi meg a települési terület olyan mértékű csökkentését, amely megfelelne a lakosság négy-öt évtizeden belül várható gyarapodásának, vagyis a települési területet már nem lehet olyan kicsinyre szabni, hogy az még mindig ne lenne a jövendő települé­sek számára túlságosan nagy. Ha azonban tervszerű városrendezés hiányában a te­lepült város nagy területe folytán már szertefolyt, ami légoltalmi szempontból ked­vező, ebből a helyzetből és abból, hogy Budapestnek bőséges a területe, azt a kö­vetkeztetést is le kell vonnunk, hogy az aprótelkes, kertes kiscsaládi házakban, akár szabadon álló, akár sorházas formában való települést telepítési politikánk in­tegráns részévé tegyük. Ilyen lehetőség megadásától lehet csak várni a fővárosból a környékre való kivándorlás visszafejlődését és az ország szíve felé irányuló ván­dorlásnak a környék helyett a főváros felé terelődését, különösen, ha a környéken való letelepülés előfeltételei szigorúbbakká fognak válni, ami a környéknek város­rendezési vonatkozásban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alá rendelésével 8 immár várható. Az elmúlt évtizedben idevándorolt körülbelül 200.000 embernek 60%-a a szomszédos községekben helyezkedett el, és csak 40%-a magában Budapesten. A most mondottakban abban az irányban foglaltunk állást, hogy a lakosságnak a főváros külső részein családi házakban való letelepülését lehetővé kell tennünk. Válaszolnunk kell azonban egy messzebbmenő kérdésre is, nevezetesen: telepítési politikánk a külterjes családi házas települést, azaz a külső városrészeknek ily mó­don való kiépítését, vagy a belterjes többlakásos, bérházas letelepülést, azaz a bel­ső városrészek újjáépítését mozdítsa-e elő. Az előbbi irányzat jelszava egészség­8 A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét az 1937:VI. te. terjesztette ki a fő­város környékére. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom