„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

IV. fejezet ÚJJÁÉPÍTÉS, ÚTKERESÉS — ÚJ KONCEPCIÓK, ÚJ VÍZIÓK - Fischer József a Fővárosi Közmunkák Tanácsa utolsó éveiről

tek. Akkoriban már meglehetősen bomlóban volt a Szociáldemokrata Párt, már ez a jobboldal, baloldal a párton belül... és ezt az alkalmat, amikor nem voltak itt ezek a személyek, használta föl Vas Zoltán. Mint a tervhivatal elnöke, az ő hatáskörébe tartozott bizonyos hivatalok megszüntetése, s ő nekem négyszemközt meg is mondta, hogy ez lesz az egyik első hivatal, amit meg fog szüntetni. Nem tudta, hogy ezzel nekem milyen szívességet tesz, én akkor már ebből ki akartam lépni, már olyan bonyolult volt a politikai helyzet, hogy én politikai szempontból nem akartam részt venni semmiben. Én mindig hangsúlyoztam, akkor és később is, hogy én mint építész szerepelek, és nem mint politikus. Az, hogy ha itt kis mértékben vagy nagymértékben diktatórikusán intézik az ügyeket, és nem pedig a tárgyalások, a vélemények kialakítása útján, természetesen nem felelhet meg nekem, annál is inkább, mert én a múltban, mint gyakorló építész, az építtetőknek a saját pénzén sem csináltam azt, amit akartak. Major Máté

141 azt mond- ta, hogy nem voltam elég rugalmas. Ha rugalmasság alatt opportunizmust lehet érteni, akkor nyilván nem voltam. 1948. február 21 -én történt, hogy én azt a telefont kaptam a lakásomra, a lakásomon hívott fel reggel 8-kor Vas Zoltán. Bementem a hivatalba, fölhívtam Marosánt,

142 mert ő Pesten volt, akkor ő volt itt az egyik tótumfaktum, az úgynevezett baloldalhoz tartozott. Mi van — kérdezte — te is be vagy... ? Mondom, nem. De én nem teszem ki a munkatársaimat annak, amivel Vas Zoltán fenyegetőzik, hogy átrendeli őket az Építésügyi Minisztériumba, hát ott maradnék egyedül, és aki nem megy, azt kivágják. Ez az egyik. Felhívtam Ries Istvánt

143 is, aki azt mondta, itt nem tehet semmit, és Horváth Zoltán

144 is azt mondta: nincs értelme rezisztálni. Ő 141 Major Máté (1904-1986) építész, szakíró. 142 Marosán György (1908-1992) a Szociáldemokrata Pártnak a kommunistákkal való egyesülést szorgalmazó balszárnyának vezető személyisége, 1948- a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettese. 1950-ben koncepciós perben halálra ítélték, de az ítéletet nem hajtották végre. 1956-ban szabadult. 1956 novembertől Kádár János kormányának államminisztere, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, a budapesti pártbizottság első titkára. A párt második számú vezetője. 1962-ben vezető tisztségeiről lemondott. 143 Ld. a 117. sz. jegyzetet. 144 Horváth Zoltán (1900-1968) szociáldemokrata politikus, újságíró, történész. A kommunistákkal való egyesülés híve, 1950-ben letartóztatták és koncepciós perben elítélték. 1956-ban szabadult. 281