„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Magyar katonai dokumentumok az ostromlott Budapesten uralkodó állapotokról (1944. december 30.; 1945. február 10.)

valószínűnek látszik, akkor Pestet és Budát el fogja egymástól teljesen vágni. Az ellenség ma az óbudai szigetet megszállta. Onnan a Margitszigetre való áthajózás igen könnyű, és bár a német parancsnokság a Margitsziget megszállását elrendelte, ez csak csekély erőkkel történhetett meg, s hogyha az orosz komoly vállalkozásba fog, okvetlenül át is jut a szigetre. A városban a legvadabb hírek vannak elterjedve. Eltekintve attól, hogy már napokkal ezelőtt azt hirdették, hogy én vezérkari tisztjeimmel, valamint a német parancsnoksági törzs Budapestet már előbb elhagytuk repülőgépen, a tegnapi német repülőgépek érkezésével kapcsolatban az orosz propaganda hangszóróival és a Budapesten okvetlenül működő ügynökeivel azt a hírt terjesztette el, hogy ezek a repülőgépek tulajdonképpen azért érkeztek, hogy a magasabb pk-okat és közhivatalokat Budapestről elszállítsák. Ennek a propagandának az volt az eredménye, hogy két magyar hadosztálytól is ismét történtek átszökések az oroszokhoz. Az orosz propaganda ellensúlyozására alig áll eszköz rendelkezésemre. Villanyáram csak itt-ott van, mert eltekintve attól, hogy az oroszok kelenföldi elektromos műveket már birtokba vették, a Révész utcai telep kábeljeit pedig a rendkívül erős aknatüz elvágta. Falragaszokat hiába függesztenék ki, mert a lakosság a heves ellenséges tüzérségi tűz következtében nem megy az utcára, hanem az óvóhelyeken tartózkodik. Röpcédulákat szórni nem tudok, mert repülőim nincsenek. A lakosság oroszvárása kétféleképpen nyilvánul meg. A nagyobb tömegek, ha az oroszokat nem is felszabadítóként várja, de az immár 28-án este óta tartó elg. tü. tűz következtében, amely időnként pergőtűzzé fejlődik és amelyből különösen az aknavetőtüz igen nagy erkölcsi hatást fejt ki, oly idegállapotban van, hogy az orosz megszállást legalább is megnyugvással várja. A budapesti polgárok lokálpatriotizmusa annyira megy, hogy az emberek sírnak, és nem önmaguk sorsával törődnek, hanem azon vannak kétségbeesve, hogy a város elpusztul. Mindenki borzadállyal gondol arra, hogy esetleg az összes hidakat kénytelenek leszünk felrobbantani.

93 Hozzájárul ehhez az is, hogy pl. a Budán kiemelésre került barikádoknál egyik német hadosztály műszaki parancsnoka, aki századosi rangban van, nyugodtan robbantja az Ostrom utcában lévő barikádját, tekintet nélkül arra, hogy a 800 mm átmérőjű vízvezetékcsövet is felrobbantotta. Ennek következménye az lett, hogy a Várban 3 napja nincs víz. Ennek már csak azért is óriási jelentősége van, mert a né93 Január 14—18. között felrobbantották a főváros valamennyi megmaradt hídját. 237