„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Munkácsi Ernő a budapesti zsidóság összeköltöztetéséről

belügyminisztériumhoz fordultak. Jaross és Endre nagyon sok esetben helyt ad­tak a panasznak, ésdr. Szentmiklóssy által kijelölt házaknak—kb. 800-nál — ahá­zak egyharmadrészénél a csillagos jelleget megszüntette és így annyival kevesebb férőhely állott az összeköltöző zsidók rendelkezésére. A belügyminisztériumban ezeket a fellebbezéseket és panaszokat Puskás nevű Pest vármegyei jegyző intézte, aki akkor a belügyminisztérium lakásügyi osztályának élére került, dr. Kiss Károly fővárosi tiszti ügyész, a nyilaspárt „oszlopos" tagjának bevonásával. Endre Lászlóéknak ez az intézkedése, amellyel kb. 800 házat elvettek a zsidók­tól, újabb szenvedést zúdított azokra, mert az összeköltöztetési parancs megjelené­sekor minden zsidó igyekezett magának a hirdetményben megjelölt csillagos há­zak egyikében lakást biztosítani; óriási költséggel, nagy sietve oda már be is köl­töztek, és mire a rendelkezésre álló helyiségekben az összeköltöztetést lebonyolí­tották, megjelent a belügyminisztérium új rendelete, aminek folytán úgy a koráb­ban is ott lakóknak, mint az újabban oda beköltözőiteknek, ismét el kellett távoz­niuk. De addigra már minden hely foglalt volt, és ezek részére az eredetileg kitűzött 6 nap helyett csak három nap állott rendelkezésükre, hogy lakást keressenek, be­költözködjenek, sőt hogy az előírt leltárt is elkészítsék. A Zsidó Tanács lakáshivatalában, a lakásügyek legfőbb intézője, Müller Rezső, már előzetesen részletes statisztikát készített arról, hogy mely házakban, hány zsi­dó lakik és ezekben a zsidó lakásokban hány zsidó részére van férőhely—úgyhogy amikor a hirdetmény megjelent —, a Zsidó Tanács lakáshivatala már megszerve­zetten készen állott az összeköltöztetések lebonyolítására. A nyolcnapos összeköltöztetési idő alatt a Tanács dr. Szetmiklóssy útján több íz­ben kérte a határidő kitolását — különös tekintettel a belügyminiszter utólagos in­tézkedésére, amely az előzetes terveket felborította—, azonban Jaross hajthatatlan maradt, és csak annyit sikerült elérni, hogy a Tanács ígéretet kapott arra, hogy júni­us 25-én még nem tartanak razziát a nem csillagos házakban, és akik 25-én költöz­ködnek, azokat költözködésükben háborítani nem fogják. 84 Jaross Andor (1896-1946) szélsőjobboldali politikus, 1944. március 22. - augusz­tus 7. belügyminiszter. Ebben a minőségben a zsidóságot sújtó jogszabályok kibo­csátásának és a deportálásnak irányítója. Háborús bűnösként kivégezték. 226

Next

/
Oldalképek
Tartalom