„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Munkácsi Ernő a budapesti zsidóság összeköltöztetéséről

tések alkalmával a Zsidó Tanács

81 figyelmét felhívták arra, hogy az elköltözőket lehetőleg ezen a területen szállásolják be. E terv megvalósításával szemben sok aka- dály merült fel, elsősorban az, hogy rendkívül nagyszámú kereszténynek kellett volna kiköltözni innen, amely a fővárosnak igen forgalmas részét képezi. A Gestapo és magyar bérenceik pedig mindig óvatosan vigyáztak arra, hogy a nemzsidó lakosság érzékenységét ne sértsék, sőt különböző koncok adásával a zsidók elleni intézkedéseket úgy tüntessék fel, mint részükre szolgáló jótéteményt. A budapesti nagy gettó felállítását végleg megbuktatta az a feltevés, hogy a szövetségesek bombatámadásai a zsidónegyedet kímélni fogják és ezért — kizárólag saját bőrük megkímélése végett — a tervet elejtették, ehelyett az az elgondolásuk született meg, hogy a főváros legkülönbözőbb helyein szétszórva fognak zsidó (csillagos) házakat kijelölni, amelyek a zsidók börtönei lesznek. Erre már volt példa egyes vidéki városokban is. Endre László tervez Május 17-én dr. Szentmiklossy József tanácsnok, a székesfőváros IX. szociális politikai osztályának vezetője, magához hívatta dr. K. I-t, 2 a Zsidó Tanács egyik főtisztviselőjét, és bizalmasan közölte, hogy Endre László

83 a zsidók „Budapesten való összeköltöztetésének tervével" foglalkozik. Szó van arról, hogy ennek végrehajtásával és lebonyolításával a belügyminiszter őt bízza meg, de Szentmiklossy a tervet és az elgondolást jogtalannak és emberietlennek tartja, vissza akarja utasítani. A Tanács haladéktalanul foglalkozott ezzel a kérdéssel és az volt az álláspont, hogy jobb, ha Szentmiklossy vállalja ezt a megbízást, mintha azt más ismeretlenre bíznák, akitől nem várható annyi megértés, mint Szentmiklóssytól. A Tanácsnak 81 A megszálló német hatóságok utasítására 1944. március 20-án létrehozott szerv, amelynek fennhatósága az ország teljes zsidónak minősülő lakosságára kiterjedt. Feladata a rendeleti úton elkülönített és megélhetési lehetőségeitől megfosztott zsidóság életének megszervezése volt a német és magyar hatóságok utasításai alapján. (Történetéről Id.: Schmidt Mária: Kollaboráció vagy kooperáció? A Budapesti Zsidó Tanács. Bp., 1990.) 82 K. I. = Kurzweil István. 83 Endre László (1895-1946) a német megszállás után a Belügyminisztérium államtitkáraként a zsidóság deportálásának fö szervezője. Háborús bűnösként kivégezték. (Karsai László-Molnár Judit: Az Endre-Jaross-Baky per. Bp., 1994.) 224