„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Fischer József: A budapesti munkáslakások szociológiája (1943)

Háromféle mód áll rendelkezésre a munkáslakás probléma megfelelő megoldására: 1. a közületi építkezések, 2. magánépítkezések, ide tartoznak a különböző társasház építkezések, 3. a kettő kombinációja útján. A közületi építkezések lehetővé teszik a lakásnak mint közműnek való felfogását, s ez ideális megoldásra nyújthat módot. Ennek feltétele: ideális közszellem és tisztviselő mentalitás. A magánépítkezések kizárólag a megfelelő haszonkulcs elérését tartják szem előtt. A társasház és szövetkezeti építkezések elszaporodása a kollektív együttműködés lehetőségét mutatja, a telekcsoportok közös beépítésének egyszerű keresztül vitelére adnak példát. A közületi és magánépítkezési mód kombinálható, amennyiben a magánépítkezések számára a közület a fontos feltételek biztosítása ellenében, rekompenzációt nyújt. Ez utóbbi kétségtelenül ösztönző hatással volt az építkezésekre, pl. ún. nagyadó-mentes körzetek kijelölése. A munkáslakásépítkezést azonban nem segítette elő az a változata, melynél a lakbért maximálták, mert lényegesen nagyobb haszon volt elérhető — biztosabb haszon — a nagyobb igényű és nagyobb bérű lakásoknál. A gazdasági feltételeknek párosulni kell a műszaki feltételekkel, hogy az igényes munkáslakások építése a szükséges mértékben történjék. Az elmúlt 15 éven a műszaki hatóságok is felismerték a városcentrumok tarthatatlan voltát, azonban a magántulajdonban lévő telekparcella-dzsungel, mint legyőzhetetlen akadály állta a kezdeményezések útját. Kétségtelen, hogy a telektömb-szegély beépítés megállapítása

54 már erős belenyúlás volt a magántulajdonba. Az addig lehetséges 80%-os telekbeépítések egyszerre a felére csökkentek. Ezzel egyúttal megszűnt a város belterületén az olcsóbb kislakások építése, mert a telkeket az igényesebb, illetve tehetősebb lakók számára kívánták az építtetők hasznosítani. Ez a rendszer bizonyos lakás hierarchiára vezetett, a munkásság fokozatosan kiszorult a városból, illetve kiszolgáltatottságában, a teljesen elavult lakásokat lakja, s így akarva nem akarva, azoknak további fennmaradását állandósítja. A telektömb szegély beépítés rögzítésével, mint némi rekompenzációt nyújtották a nagyobb beépítési mélységet, ami kitennelte a hallos lakás típust. A hall nem 54 A tömbszegély — más néven keretes — beépítési módot az addig szokásos körülépített udvaros építési mód helyett a harmincas évektől alkalmazták széles körben. Az 1940. évi Építésügyi Szabályzat tette általános érvényű előírássá. 161