„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Rézler Gyula: Egy magyar textilgyár munkástársadalma (1943)

egyéni tragédiák lapjain keresztül vezet az út. A mai idők háborús és politikai változásai is sok lesüllyedésnek lettek az okozói. A zsidótörvény

47 végrehajtása következtében számos zsidó kistisztviselő kényszerült gyári munkásként megélhetést keresni. A Kammer-gyárban is több példát találhatunk erre. Néhány lengyel menekült a háború viharai között került a Kammer-gyárba. Ezek csak a szélső esetek, de a lesüllyedők csoportjában bizonyára mindenkinek megvan a maga kis egyéni tragédiája, ami a nagyobbak mellett fel sem tűnik. [...] A reprezentatív felvételünkben szereplő 70 szakmunkás közül 51 -nek van gyermeke, de csak 13-nak van olyan korban, hogy pályáját megkezdhesse, vagy dönteni lehessen jövőbeli foglalkozása felől. Ezek közül 5 megmarad az apja foglalkozásánál, tehát szakmunkás lesz, 8 azonban magasabbra tör, 5 szakmunkás gyermeke tisztviselőnek készül, 1 katonának 1 ügyvédnek, 1 pedig tanítónak. Az 594 betanított munkás közül 298-nak van gyermeke. 112 szülő már döntött, vagy módjában van dönteni gyermekei sorsáról. 32-en saját foglalkozásukra nevelik gyermeküket, 80 szülő azonban jobb sorra neveli őket. 41-nek gyermekei csak egy fokkal lépnek feljebb a társadalmi felemelkedés létráján, szakmunkások lesznek. 10-ből kereskedő, 5-ből katona és 4-ből tisztviselő, 2-ből sofőr és 1 -bői tanító. Az adatfelvételünkben szereplő 77 napszámos közül 15 válaszolt arra a kérdésünkre, hogy milyen pályára adta vagy adja a gyermekét. 5-nek a gyermeke megmarad a szülei foglalkozásánál, 9 apa szakmunkásnak, 1 pedig kereskedőnek neveli gyermekét. A szülők számához képest nem sokan vannak azok, akik gyermekeiket a magukénál magasabb jövedelmet és társadalmi helyzetet biztosító pályára adták vagy adják. Ennek oka azonban a munkásszülő anyagi helyzetében, nem pedig a gyermekeiről való gondoskodás hiányában keresendő. Szinte emberfeletti lemondást, nélkülözést vállal az a munkásszülő, ha csak nem az átlagnál sokkal jobban fizetett szakmunkások soraiba tartozik, aki gyermekét iskoláztatni akarja; különösen ha 47 Az 1939: IV. te. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról", az ún. „második zsidótörvény" 1939 májusában lépett hatályba. A zsidóságot fajként határozta meg, azaz a hitfelekezethez való tartozáson kívül a leszármazást is figyelembe vette. A vállalati tisztviselőkre vonatkozó rendelkezései értelmében a szellemi munkakört betöltő alkalmazottak legfeljebb 12 százaléka lehetett a törvény szerint zsidónak minősülő személy. Ez az arány az illetményekre is vonatkozott. 151