„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Babirák Mihály - Kokovai Lajos: A polgári iskolai tanulók pályaválasztásáról (1936)

Mindennek magyarázatát találhatjuk abban, hogy ebben az időben a székesfővárosi polgári iskolába járó tanulók szülőinek társadalmi színvonala még kétségtelenül magasabb és a század induló éveiben erős ütemben polgárosodó népesség a föllendülő gazdasági jólét éveiben gyermekeinek a polgári iskolán túlmenő teljes középfokú képzést kívánt nyújtani. Jellemző, hogy a 97 kereső pályára szándékozó végzett fiútanulónak több mint 1/4-e a hivatali ágazatok alsóbb fokozataiban kereste boldogulását. Valóban a posta, vasút, közigazgatás kisebb állásai közvetlenül, vagy megfelelő tanfolyamok elvégzése után ekkor még nyitva állottak a IV. osztályt végzettek előtt. b) Az 1912. évben a továbbtanulók száma alig növekszik, de a kereső pályákra lépők csoportja a századelejihez képest emelkedést mutat. Az otthonmaradtak és ismeretlenek száma elenyésző, és így a kereső pályákra lépők száma tisztán jelentkezik közel 40%-os hányadával. A keresők belső tagozódása az ipari foglalkozások előretöréséről beszél. Az ismeretlenekre vonatkozó előbbi fejtegetésünket igazolja, hogy számuk összezsugorodásával egyidőben emelkedett a tanoncok csoportja. Utóbbit még inkább növeli a tíz év után észlelhető és főként ezt a kategóriát érintő tanulószaporulat. A főváros fejlődő iparosodása már a háború előtti években érezhetően magasabb követelményeket állít tanoncainak előképzettsége elé. Az ízlés, technika és a verseny fejlődése több iparágban szükséges feltétellé teszi a középfokú iskola IV osztályának elvégzését. A gyakorlati irányú polgári fiúiskola jelentőségét mindjobban kiemeli, de az ipari-kereskedői foglalkozások jobb megbecsülésére is visszahat ez a magától kialakuló minősítési gyakorlat. A tanoncnak jelentkező 292 növendék már számottevő (28,2%) hányadát adja az összes végzetteknek. A világháborút közvetlenül megelőző évek a továbbtanulók és keresők főcsoportjainak arányában nem hoznak lényeges eltolódást. Az ismeretlenek és otthon maradtak százalékrontó hatását is beszámítva, 1902-ben minden végzett 10 tanuló közül 7-et, 1912-ben már csak 6-ot találunk felsőbb tanulmányokban. Ha a megelőző 191 l-es (63%), a következő 1913-as (63,9%) és 1914-es (66,4%) évjáratokban a teljes létszám után számított továbbtanulók zárójelben közölt %-át tekintjük, határozottan megállapítható, hogy ebben az időszakban végzett tanulóinknak közel 2

/3-a törekszik felsőbb tanulmányokra. c) Az 1914. évi adatok az előbb rajzolt képet némileg megváltoztatják. A továbbtanulók száma a legtöbb iskolanemnél, különösen a kereskedelmi iskolánál emelkedik, arányszámuk ismét a 70% felé közeledik. Az ipari pályák súlya csök134