„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

gyarázta, miért kerül ki a házfelügyelők óriási többsége a kisfixesek és az ipari segédmunkások közül. Szülőink közül minden negyedik házmester. A házfelügyelők közel fele kisfizetéses, valamivel kevesebb a segédmunkás, a többi napszámosféle, önálló iparos alig akad köztük. A kisfixesek a jobb házfelügyelőségeket szállják meg, ahol az asszonynak nem kell a háztulajdonosnál takarítani, s a tisztségéért a megbízható állású férfinak még kapupénz, szemétpénz, esetleg liftpénz is csöppen le. A segédmunkások közül az állástalanok vagy bizonytalan jövedelműek a jóval súlyosabb villa-házfelügyelőségekbe szorulnak. Az asszonynak itt takarítania, mosnia kell, míg a facér férj a kertben gereblyézget. A jobb segédmunkások, gyári művezetők a kisfixesekkel osztoznak a közép-házfelügyelőségeken, esetleg még náluk is busásabb házakat szereznek szakismereteikkel, fel a legnagyobb bérházakig, ahol a házfelügyelőnek semmiféle profán gyakorlatot sem szabad a házfelügyelőségen kívül folytatnia. A napszámosok, mint sorscsinálta kertészek, a villafelügyelők alacsonyabb családjába tartoznak. A kétféle, feltörekvő szolga s deklasszálódó iparos elem találkozása, mint az egész polgári iskolában, a házfelügyelőségben is kimutatható. Míg a házfelügyelők egy része mint hajótörött evez be a felesége cselédmunkájáért járó „alagsori" villa-szobába, a másik rész emelkedőben, az „akinek van, annak adódik" korszerű igényét példázza. Hogy a háború utáni s különösen a magyar nevű elem a házfelügyelőségre alkalmasabb: nem nehéz kitalálni. A házfelügyelők háromötöde háború után került fel, s jórészben magyar neve van. A magyar cselédnép, mely a szolgálatot otthon évszázadok óta tanulja, a katonaságnál és a kisfixes állásokban „kicsiszolódott", minden szakképzettség nélkül is a legjobb házfelügyelő. Őbenne épp az van meg, amihez lassan a képzettséget is meg lehet szerezni, de amit a képzettséghez nehezebben. Mindig jobb és jobb házfelügyelőségekbe emelkedve, fizetésükkel (a lakást pénzre számítva) a havi 3-400 pengőt is elérik. Jövedelmük szerint valóságos középosztálybeliek már, de egy-két évtizedig még mint cselédek köszönnek alászolgáját, hogy érettségizett fiúkban (akinek közben még állást és egy kis vidéki házat is összeköszöntek) levegyék végre az álarcot, s ott álljanak, ahova az alagsorból felküzdték magukat: a napfényben élő, igazi társadalomban. A középosztály népi felfrissülésének a házfelügyelőség a legbővebb csatornája. Egy szép könyvtárnyi szociológiai irkafírkával érne fel egy alapos tanulmány róla. Amíg ez elkészül, hadd mutatom be két példán, mekkora különbségek férnek el ebben a leggyorsabban tisztító purgatóriumban is. „Házfelügyelők, szobakonyhás pincelakás, fűtés, világítás a jövedelmük. Lakó nincs. Anya egész nap a tulajdo130