„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

A vidékről Pestre felszorult szegény ember s különösen az iparos olyanféleképp van az önállósággal, mint földmunkás testvérei a szabadsággal. Azok örömest beváltanák egy kis biztos jobbágyságra, ezek egy kis nyugodt önállótlanságra, esetleg egy kerületi szegénykönyvre. Csak egy-két képet a környezettanulmányokból. (A környezettanulmány-részleteket a gondozónővérek leírásából sűrítettem össze; lehetőleg az ő szavaikat is használom.) „Apa cipészmester, sok jogos elkeseredéssel s zúgoiódással. Hosszú éveken át volt katona (háború előtt s utána is), végigharcolta a háborút. Kis mellékutcai üzletben tengődik, láthatóan minden munka nélkül. A családfenntartó az anya; nadrág- és harisnyatartó üzletben dolgozik, havi 80 pengőért. Apa vezeti a háztartást, ő főz is. Anya csak hat óra után jön haza. Lakásuk egy szoba az üzlet mellett, konyhának az üzlethelyiség hátsó részét kerítették el. Bár takarított minden, látszik a férfigondozás." Egy másik cipészmester: "Sápadt ember, állandó gyomorfájással. Az éjjelt átjajgatja, fekélye van. Nemrég jött ki a kórházból, vért hányt. A maga költségén kezelteti magát, mert mint mester ingyen kezelést nem kap. Teljesen elszegényedett. A susztermunka kínlódás neki, mert épp görnyedten ülnie esik rosszul. Negyven pengő havi bért fizet az ócska házban levő üzlethelyiségért. Az üzlet mellett a lakószoba nem nagy, de világos. Vízcsap az ágyuk mellett. Mivel pedig csak olcsó bérű lakást vehetnek, a rendszerint rombolás alá kerülő házból költözni kénytelenek. Ilyenkor megrendelőik egy részét elvesztik." Egyik kefekötő mesterünk családjában: „Az anya fél szemére vak, az apa teljesen. Kívülük még két vak rokon él az üzletben. A lakás kétszobás, tágas, nedves, igen szegényes, igen piszkos. A nyomortanya sarkából rádió szól." Hasonló sorsokat találunk a kereskedelem önállói közt is: „Apa 75 százalékos rokkant, szív- és idegbajjal. Rokkant nyugdíjáról annak idején egy trafikért lemondott. Nyomorúságos kis trafik, forgalomtól távol, domboldalon. Villakörnyéken, puszta réten áll, szűk, szoba-konyhás lakás; az üzlethelyiség egy embert fogad be. Szegényes berendezés, néhány doboz áru. Csak bérlők a házacskában." Mellettük egy foltozó suszter hasonló üzlethelyisége: „Apa tönkrement bútorkereskedő, alkalmi munkából tengődik. Anya intelligens, női bajokkal kínlódó." Egy fa- és szénkereskedő mérlege: „Lakbér évi 500 pengő, megélhetésre marad 700 pengő." Aránylag nagyszerűen keres az élelmes apa, aki „lakástakarító vállalatot" alapított magára és feleségére. Ketten havi 120 pengőt keresnek. Egy jobb bőrdíszműves üzlethez már egyszobás, de „összkomfortos" lakás jár. Egy mázolómester meg éppen a maga kétlakásos házában dolgozik, s havi 200 pengőt keres. Egy meggazdagodott palaés cserépfedőmesternek pedig a hat gyerekéhez Budán és Pesten nem is egy, ha121