„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Németh László: A Medve utcai polgári (1937)

Budapesten, ahol az ország gyermeklakosságának alig egytizenkettede él, s az összes érettségi bizonyítványoknak közel felét gyártják, a kisemberek orrában van a magasabb iskolák szaga. A polgári iskola (bár terjedésével sokat vesztett átmeneti jellegéből) a hanyatló egzisztenciának: még mindig haladék a lemondásra, a sikeres feltörekvőnek: idő a megerősödésre. Ha van is egy alsóbb polgárista réteg, mely már az első osztályban „meg van elégedve, ha fia a polgárit elvégzi", a nagyobb rész jelszava a polgári kapujában mégiscsak a „hátha". Azt, hogy ki kerül középiskolába, ki polgáriba, elsősorban a szülők társadalmi helye s feltörekvése dönti el; a gyerek tehetségének és szorgalmának kevés része van benne. Szokás emlegetni, hogy hány igyekvő kalauz- vagy házmestergyerek szerez érettségit; hanyag tisztviselőfiúk fölött is ott függ a fenyegetés: ha megbuksz, polgáriba adlak. A számok a tanulásnak erre a demokráciájára gyorsan rácáfolnak. A budapesti középiskolákban (a kereskedelmik s képzők nélkül) a proletárelem összesen tíz százalék, a polgárikban pedig a határozottan polgári értelmiségi elem ... egyelőre ne is mondjuk ki, milyen elenyésző. A polgárgyerek, ha fenyegetik is a polgárival, éppúgy, mint az inassággal, igazán csak a legvégső esetben süllyed oda, s még mindig a kereskedelmi érettségi biztos reményével. Hisz egy polgárista fiú az úri családot valósággal deklasszálja, s ezt a családi érzékenységet a középiskola sokszor ijesztően korlátolt gyerekek javára is, buktatgatással, de méltányolni kénytelen. A fiú lassan végez, de végez. A polgárihoz tartozó szülővilág pedig ösztönösen is tiszteli a középiskolás szülőket védő középiskolai numerus clausust. Huszonnégy, gimnáziumból lehullott tanulónk közül csak hét tartozik a középiskolai 90 százalékot elérő értelmiséghez, a többi a másik 10 százalékból rostálódott ki. Nem egy közülük jeles tanuló lett nálunk. Feltűnő bizonyíték a (legalábbis az I-II-ban fennálló) nagy színvonalkülönbségre. De nemcsak arra. Az a szülő, aki gyerekének érettségit tartozik adni, s az, aki a mai antiszociális polgári iskolai tandíjak mellett a taníttatásra nem is gondolhat: a polgári szülővilág felső és alsó határa. Ha pontosabban akarjuk látni, mi van e két határon belül: egy kis statisztikai fogással kell magunkon segíteni. Egy iskola vagy iskolafajta szociális jellemzésre én a következő eljárást ajánlom. Nézzük meg, hogy a vizsgált iskolafajban a szülők hány százaléka sorozható egy-egy foglalkozáskörbe, aztán osszuk el ezt a számot az illető foglalkozás budapesti arányszámával. Például a polgárista szülők 12,4 százaléka önálló iparos, ezzel szemben a budapesti keresőknek 8 százaléka. Az arányszám egytizedre kikerekítve 1,5. Minél nagyobb egynél az index, annál erősebb a vizsgált szülőkör abban a foglalkozásban, minél kisebb, 119