„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Erba Odescalchi Sándor herceg az arisztokrácia társaséletéről

többet ivott, mint amennyit elbírt és barátai rögtön hazavitték. Az arisztokrácia nem volt holmi léha, kicsapongó társaság. Oly sok közül mindössze négy-öt meggondolatlan tagja volt, kik vagyonukat — melyet néha túl fiatalon örököltek — mulatási alapnak fogták fel. A sajtó és hivatalos világ folyton rosszallólag emlékezett meg róluk és akik nem ismerték az arisztokráciát, csak ezekről hallván, az egész „osztályt" elítélték miattuk. A valóságban az én időmben az arisztokrata fiatalság nagy része dolgozott, mint én, bár legtöbbjük anyagilag még nem szorult rá, éppúgy mint én. Mégis, nem fogom elfelejteni, hogy mikor egyszer egy nagyon korai, téli hajnalon hárman mentünk haza gróf Csáky Félixék szép báljáról, szerénységből és egészségi okokból a hosszú út dacára gyalog, nem becsípve, komoly témákról beszélgetve, milyen nehéz, sőt ijesztő érzés volt a hótakarító munkások mellett elmenni, kik bennünk valószínűleg a dologtalan gazdag lumpokat látták. Magyarországon nem volt olyan nyomor, mint a világ legtöbb más országában, de azért sok volt a szegény ember és a kültelkeken nyomortanyák is voltak, bár én sohasem láttam ezeket. A hótakarító munkások nagy része ezek lakóiból, a szegény munkanélküliekből került ki. Mindhárman rosszul éreztük magunkat és erről beszélgettünk. Körülbelül olyan érzésünk volt feketekabátosan, fehér selyem sálakkal, mintha meztelenül kellene végigmennünk a Korzón. Egyikünk, gróf Bolza Géza megjegyezte: jellemző erre a századra, hogy most nem hómunkások agyában születnek meg ez effajta gondolatok, hanem a mienkben! Erba Odescalchi Sándor herceg: Testementum I. Dovia Művészeti Kft., Bp., 1991. 194-200., 207-209. p. 110