„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Krúdy Gyula: A békebeli tavasz (1925)

Krúdy Gyula: A békebeli tavasz 1925 Milyen jóízűen tudják Pesten ezt a szót kiejteni: — Békebeli. Békebeli az a pohár ser, amelyet hosszú szomjúhozás után felhajtunk; békebeli az a pohár bor, amellyel a vasárnapi ebéd után megjutalmazzuk magunkat; békebeli a libapecsenye, hogyha hízott, valamint az asszonyi szívesség, hogyha az nyájas és önzetlen. Békebeli az álom, amelyből felfrissülve ébredünk fel, hogy még darab ideig, üzletünkbe vagy hivatalunkba menet: elgondolkozunk álmaink jó ízén, jó illatain... És „valódi békebeli" az a falat, amely a lábadozó betegnek végre először jólesik. Ez az egyetlen szó most Pesten, amely egyszerre, egy szuszra, egy képben: mindent és mindent kifejez, ami után a pesti ember vágyakozna, ami élete célja volna, aminek a kedvéért darab időt még hajlandó volna a városban eltölteni, holott már helye régen meg van jelölve a temetőben. És mostani életünk—mármint annak a generációnak élete, amely jobbat is próbált a mainál —jóformán azzal telik el, hogy keressük a múlt időket, a múlt idők hangulatait, a múlt idők üdveit. Csak hallgasd meg az emberek beszélgetését, amikor némi önfeledtséggel, szórakozás céljából diskurálnak egymással: — egyik sem kezdi a maga mondanivalóját 191 4-en innen. (A habom rossz álom volt, arról nem ildomos dolog beszélni.) Mennyi meséinivalójuk van az embereknek a béke boldog éveiről! A pesti levegőről, amelyet ugyan porossá tett a Rákos felől fúvó szél, de annál édesebb lett a lég tavasz felé, amikor fordult a szél, és a budai hegyek felől kezdett fújdogálni; szavahihető öreg polgárok állítják, hogy még a Gellérthegy ibolyaszagát is meg lehetett ilyenkor érezni a városban... S csak hallgasd tovább a tekintélyes polgárok beszédét, majd rájössz, hogy valamikor nem is volt szégyen Pesten tavasszal pepita nad383