„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Kőváry László: A millennium lefolyásának története (1896)

csúfa, a legények kalapján virág, a lányok csipkés fehér ingvállban, virágos selyem szoknyában és kendőben. A menet a faluban betért a jécsai házba, elültették a búcsúfát; sorsoló cédulát árultak maguk közt, kié legyen a rozmaring-bokréta, a virágos kalap és a selyem kendő. Délben a társaság a kiállítás igazgatósága vendége volt. Gerhard Péter tószögi bíró szép szavakkal éltette a királyt, s tolmácsolta a sváb lakosság köszönetét, mellyel tartoznak a kiállítás igazgatóságának, hogy módot nyújtott nekik a kiállítás megtekintésére. Négy órakor a faluba vonultak, hol a bokréta licitálása kezdődött; a tószögit Gerhard Mihály ötszázötven forintért, a jécsaiakét ötszázharminc forintért Mutter János vette meg. Erre mint elötáncosok egy-egy táncosnőt választottak maguknak, a tószögi Gerhard Máriát s a jécsai Götter Angélát, ők nyitották meg a táncot. Jöttek a tótok. A trencséni járásból Schwertner Antal dr. főszolgabíró 480 embert vezetett. Ugyancsak Trencsén megyéből Szaiavszky főispán, Záhoránszky és Mednyánszky főszolgabírók vezetése alatt 580, Haydin Imre főszolgabíró alatt 500, Zemplénből Barthos József főszolgabíró alatt 100 földmíves érkezett. Pozsony megye nagyszombati járásából 500 jött eredeti tót viseletben. A legények virágos selyem mellényt, kivarrott inget, zsinóros magyar nadrágot, csizmát s darutollas pörge kalapot, az öregek sötét posztószövet ruhát, a leányok sokszínű szoknyát, arany rojtos piros fejkendőt, fekete csizmát viseltek. A darutollaik száma a vagyonosság szerint emelkedik. Huszonnyolc tagból álló zenekart hoztak, két részre osztva; az egyik csoporthoz a fuvóhangszerek, a másikhoz a vonóhangszerek tartoznak, s felváltva játszottak kótából. Mulatságukat csárdással kezdték, bemutatták ezután a tót táncot is, mely abban áll, hogy egyes férfiak kiválnak a csoportból s elkezdenek a zene ritmusa szerint hatalmasakat ugrani, a többi férfi körülfogja a szóló táncolókat. Épen bevégezték a táncot, mikor megjelent Szaiavszky Gyula, Pozsony megye főispánja. Rögtön előlépett az egyik falu bírája, aki tót nyelven a magyar államot s a millenniumot dicsőítette, majd éltette a királyt, a kiállítás igazgatóságát, a főispánt és vezetőjüket, Kiss Vilmos főszolgabírót. A bíró beszédére Szaiavszky tót nyelven felelt. Mire a tót zenekar eljátszotta a Himnuszt, Szózatot és a Rákóczi-indulót. Jöttek az olahok. Erdély havasaiból. Alsó-Fej érmegyéból Szász József főszolgabíró, Balázsfalva vidékéről Simonfy Alajos főszolgabíró vezetett fel csoportot, papjaikkal, tanítóikkal. [...] Kőváry László: A millennium lefolyásának története és a millenáris emlékalkotások. Bp., 1897. 93-94., 264-269. p. 95