„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: A jókedv ára (1926)

Millió papírkorona Műszaki személyzet fizetése 67,5 Adminisztrációs személyzet fizetése 23,0 Asztalos- és díszletmühely fenntartása 28,5 Lakatosműhely fenntartása 10,0 Statiszták fizetése 7,0 Kisegítők, zenészek, szabók, öltöztetők fizetése 13,5 Tüzoltódíj és illeték 13,0 Házi tűzoltóság pótdíja 2,0 Rendőri díj 9,5 Kellékek 2,5 Újsághirdetések 45,0 Plakátok és színlapok nyomdaköltsége 9,0 Hirdetési vállalatok ragasztási díja 6,6 Zongora és bútor kölcsön díja 6,6 Villanyfogyasztás 45,0 Telefondíj 3,5 Vízdíj 1,0 Kereseti adó 8,0 Gépelés és szerepezés díja 1,5 Díszletek és ruhák új darabokhoz, havi átlagban számítva 100,0 Munkásbiztosító 5,0 Különféle kisebb kiadások 10,0 Összesen 417,7 Színészfizetések Általában azt hiszik, hogy a színházak költségvetésében a legnagyobb tételt a színészfizetések és főképpen a primadonna-gázsik teszik. Óriási tétele ugyan ez is a költségvetésnek, de a fizetésekkel, sztár-gázsikkal, fellépti díjakkal együtt a drámai színházaknál nem tesz ki sokkal többet, mint a fent felsorolt merev tételek összege. De a gázsi-kiadásoknak megvan az a tulajdonságuk, hogy szükség szerint csökkenthetők vagy nagyobbíthatok: szóval szabályozhatók aszerint, ahogyan a színház üzletmenete megengedi vagy megköveteli. Ha a színház úgy látja, hogy olcsóbb színésszel is ugyanazt az eredményt el tudja érni: akkor csökkenti a gázsikat; viszont ha a közönség csak a nagynevű színész kedvéért megy a színházba, nem pe429